Századok – 1907

Értekezések - PÓR ANTAL: Anjouk és Wittelsbachok - II. bef. közl. 887

894 PÓK. ANTAL. törve becsapták, megkárosították őket, a min nagy haragra gyúladtak. Most, hogy az ellenség védekezését is meghallgatta Nagy Lajos, kitűnt a hamisság. A császár annyira bízott ügye igazságos voltában, — alakilag kétségen kívül az is volt, — hogy elbírálására a választófejedelmeket vagy a pápát akarta fölkérni, és midőn Nagy Lajos erre vállát vonhatta, mert hiszen minden ember tudta, hogy a választófejedelmek többsége hozzá tart, a pápa meg épen jóakaró barátja : IV. Károly császár kész volt az itélethozást magára Nagy Lajosra hárítani, mint a kinek jogérzetében végleg megnyugodnék.1

) Ügy tetszik, ekkor kezdett Nagy Lajos király elfogulatlanul látni. Mindamellett a bajorokat tüstént el nem hagyhatta, mert kötötte őt a pozsonyi szerződéslevél, saját tisztessége, melyet lekötött, midőn még nem ismerte érdemileg a vitás kérdést. Innét az a vágya, hogy a bajoroktól jószerént szabaduljon, s ezzel nemcsak becsületét mentse, hanem gyermekei és országai jövőjéről is mint apa és fejedelem gondoskodjék. Második levelét János alexandriai patriarcha Visegrádon, 1372 máj. 15-én írta a császárnak. Jelenti benne, hogy a tesseni herczeg máj. 9-én utazott el hozzá, a császárhoz, ő pedig 12-én jött Visegrádra, hogy az ifjabb királyné esküjét (a házasságra nézve) személyesen meghallgassa, így rendelvén azt Nagy Lajos király, a minek következtében minden simán ment s az ellenokiratot is kézhez vette. Most pedig megbízottját küldi az idősb királynéhoz, hogy az is letegye az esküt és kiállítsa az ellenokiratot, minthogy kényelmesen nem utazhatik Krakóba, hol az idősb királyné lakik. A magyar király arra is kész esküt esküdni, hogy a császár tartományát soha többé megtámadni nem fogja, és oklevelet is állít ki róla, mihelyt a császár és ő (a patriarcha) megértetik vele, hogy ezt a pozsonyi szerződés ellenére becsülete sérelme nélkül megteheti, a mint előttük, a patriarcha és a tesseni herczeg előtt megígérte és pedig esküvel, hogy t. i. jun. 24-ike előtt a meg nem támadásra vonatkozó oklevelet kiállítja. E határnapig a dolgot meghányni-vetni, azután magát elhatározni elég alkalma leszen. Ennélfogva igen-igen hasznosnak találná a patriarcha, ha a császár és király találkozását, minden egyéb ügyek mellőzésével, siettetnék, mert különben az eddig történtek keveset fognak érni, és ez nagy hiba lenne. Istenre kéri tehát a császárt, hogy ne vesztegesse a drága időt, hanem mindenek elhagyásával azon legyen, hogy még a tervbe vett határnap (jun. 24-ike) előtt találkozzék a magyar királylyal, mert csakis ekképen lehet mindeneket a császár óhajtása szerint rendezni, elintézni. Maga a ') Steinherz : Mittheilungen, IX. 594. 1.