Századok – 1907

Történeti irodalom - Smičiklas T.: Codex diplomaticus regni Croatiae Dalmatiae et Slavoniae. Vol. III. IV. Ism. Šufflay Milán 838

85'! TÖRTÉNETI IRODALOM. a névmutató főleg kétféle hibával bővelkedik. A könyvben előforduló egyes személyek, sőt egész személycsoportok hiányoznak belőle, egyesek szereplése pedig ötven s még több évvel korábbi a névmutatóban, mint tényleg volt. Ha egy személy pl. csak apai minőségben szerepel, akkor nincs külön felvéve. Személyek, a kik oly okleveles adalékokban (v. ö. a 3. pont végét) említtetnek, melyek korra nézve túlhaladják a kötet határát, rendszerint nem kapnak helyet a névmutatóban. Hová helyezik az ilyeneket ? Az előbbi kötetnél az összeállító a főoklevél datuma alá sorozta be őket, itt a másik végletbe esett, egyszerűen kihagyta. És legalább következetes lett volna; de nem; az 1271-iki átiratnak (101. 1.) Vitus nevű közjegyzője pl. benne van a névmutatóban, míg a többi személynek nyoma sincs benne. — A hibák másik typusát a következő példák illusztrálhatják : Dalmarius Venerius és Maurocenus Henricus a névmutató szerint 1203-ban szerepelnek, pedig, mint a szövegből (31. 1.) könnyen észrevehető, ők az 1203-iki oklevélnek csak átirásánál vannak jelezve, a mi 1215-ben történt. Hasonlóképen Chrysogoni Martinus spalatói examinator nem tartozik az 1203-iki oklevélbe (30. sz.), hanem annak 1247-iki átiratába. Nehezebb már Martinuscius de Slovigna arbei examinator esete, a ki a fentebb (1. p. a.) említett 44. számú közleményben fordúl elő. A szövegből csak annyi látható, hogy nem a főoklevélbe, hanem annak átiratába tartozik, de ennek kora nincsen megjelölve. Azonban a Racki-féle Documentákból, melyek a tárgyalt kiadvány kiinduló pontját adják, már meg lehet állapítani (99. 1.), hogy a szóban forgó személy Marcus Michael comes korában működött, tehát nem 1205-ben, hanem 1280—1308 között.1) Befejezésül külön ki kell emelnem, hogy a szerkesztő a harmadik kötet bevezetésében (V—VI. 11.) két XII-ik századi oklevelet (II. köt. 157. és 339. sz.) jobb forrásból, a zágrábi levéltár majdnem egykorú másolataiból újra közöl. Azonkívül javít az előbbi kötetnek hét napi dátumán, mely datumokra nézve kikerülte a figyelmét, hogy bolognai mód szerint vannak adva. Ez dicséretes dolog ; de ha a t. szerkesztő elolvasta volna kiadványa előbbi (második) kötetének közlönyünkben megjelent bírálatát,2

) könnyen észrevehette volna, hogy az általa felsorolt corrigendák csak nagyon csekély részét teszik az ott történt javításoknak. Elég furcsa eset, mert az a tény, hogy a második kötet legvaskosabb hibáinak javítását mulasztotta el a szerkesztő, arra vall, hogy a Századoh cz. történelmi folyóirat előtte ismeretlen. Monum. slav. merid. I. 207—227. 11. 2) Századok, 1906. 850—859. 11.