Századok – 1907

Történeti irodalom - Smičiklas T.: Codex diplomaticus regni Croatiae Dalmatiae et Slavoniae. Vol. III. IV. Ism. Šufflay Milán 838

85'! TÖRTÉNETI IRODALOM. halmi apáttól, nem »talán (horvát) Guozd«, hanem Ruozd (Ruozti, Ravazd, Rovozd) Győr megyében,1

) a hová Gönczöl való volt; maga az a körülmény, hogy a spalatói érsek szerepel az oklevélben, nem elég ok az oklevél teljes közlésére, mert ebben az esetben teljesen közölni kellene az összes okleveleket, melyekben horvátországi tisztséget viselő magyar ember szerepel, ha szereplése csak magyarországi birtokaira vonatkozik is. Az adalék többi száma egyáltalában nem kétes ; ezeket bátran fölvehette volna a szövegbe a szerkesztő.2

) Ellenben nem értem, hogy a III. 282. és 285. sz. miért vannak felvéve ? Főleg az utóbbinál hiányzik ezen oklevéltárral a legtávolabbi összefüggés is. Kiadja »Bela rex primogenitus regni Hungarie« Botus fia Pousa számára. Az adományozott birtokok Nógrád megyében feküsznek. Nem ide való a IV. 363. sz. sem, melyben a pécsi káptalan tanúskodik a Thybold nemzetség egyik tagjának ügyében (1250) ; mivel azonban az oklevél kiadatlan, közlése hasznos lehet. Van ezenkívül több darab, mely ha tartalmánál fogva a gyűjteménybe tartozik is, nem való ebbe a kötetbe dátumánál fogva. Ilyen pl. a III. 58. számra vonatkozó bevezetés és adalék (64—66. 11.), melyet csak az 1367 év alatt kellene közölni ; ilyen a 81. és 133. számú közjegyzői átirat (101. és 160—162. 11.), mely az 1271, illetőleg az 1333 év alá tartozik. A 280. számot (1229) még egyszer szükséges lesz kiadni az 1279 év alatt, mert Ráth Károly (Győri tört. füzetek, II. 290. 1.) és Wenzel (VI. 479. 1.), a kik után az oklevél közölve van, rosszúl olvasták a keletét.3) Szerencsétlenül járt a kiadó a IV. 66. sz. kiadásával is, melyben Raguza város barátságot köt »cum populo Corsianensi« (a kiadó szerint valószínűleg Corsano város Dél-Olaszországban), mert ezen oklevelet kiadta már Jirecek (Byz. Zeitschrift, I. 336. 1.), kimutatván, hogy a kérdéses város Korfu (Corcyra), és kibetűzvén a görög czímzést is. ') A pannonhalmi apátság tört. I. 212—214. 1. a) А В adalékot (460—467. 11.) az aranybulla képezi. Több (nem részletezett) oknál fogva a kiadó kételkedik hitelességében ; abban pedig, hogy Horvátországban а XVI. század előtt nem volt elismerve, nem kételkedik, mert arra nézve sehol említést nem talál. Horvátországban (értendő a régi Szlavónország) sehol sem helyezték el eredetiben, jóllehet abban az időben itt előkelő káptalanok voltak, melyek hasonló iratokat elfogadtak. (VII. 1.) Csak azért vette fel, mert a későbbi századokban, a Habsburgok uralkodása alatt néhány horvát főúr hivatkozik reá. (467. 1.) V. ö. Karácsonyi : Az arany bulla, 18. 1., a mit itt nem a magyarok, hanem a horvátok számára idézek. — Az utolsó adalék (467—469. 11.) tartalmazza az olyan oklevelekben előforduló zágrábi püspökök és bánok sorát, melyek különben a horvát királyságra nem vonatkoznak. s) Vjestnik hrv. Árkivá, 1906. 173. 1.