Századok – 1907

Értekezések - TAKÁTS SÁNDOR: Műveltségtörténeti közlemények - VI. A magyar vár - II. bef. közl. 815

M ÜVELTSÉGTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK. 829» A magyar végházakban a szolgáló rendben a legelső helyet a jargalásra szerződött katonák foglalták el. Ezeknek állandóan jargcdók volt a nevök. Középkori magyar szokás volt a katonákat teljes esztendőre, azaz állandó szolgálatra szerződtetni. Az ilyen jargaló vitéz Tcöteles szolga volt, azaz bárhova, bármily szolgálatra rendelték, szolgálnia kellett. A XV-ik században még a gyalogosakat is jargalásra szerződtették. A XVI-ik században azonban már esak a naszádosokat és a huszárokat szerződtették ily módon.1

) A gyalogok (hajdúk) egyik végházból a másikba mentek, örökösen kóboroltak, s így őket a XVI. század közepén már csak hópénzes szolgáknak fogadták. Nem is volt kedvük állandó szolgálatra. »Hópénzes darabantnak — írják 1553-ban — nem volna szokása, hogy esztendőre kötelezné magát.« 2) De nem is igen szerették őket állandó szolgálatra kötelezni.3

) A jargaló szolgákról elegendő levéltári anyag maradt reánk s így határozottan állíthatjuk, hogy a jargaló szó a nyargaló szóval semmi összefüggésben sincsen. A jargalás kiveszett magyar szó, mely egykor évi bért, évi zsoldot jelentett. A német nyelvű iratokban gorgolasch, nargolasch, orgulasch, jergolasch stb. eltorzított alakokban fordúl elő. A jargalók tartása csak a XVI-ik század végéig dívott. A mikor megszűnt ez az intézmény, a jargaló szónak igazi jelentése is feledésbe ment. Mivel a végházakban sohasem volt a fizetés egyforma, s mivel az urak zsoldján élő katonáknak mindég jobb sorsuk volt, mint a király kenyerén lévőknek : a végbeliek, főleg a gyalogosok, gyakran otthagyták helyöket s olyan helyen állottak szolgálatba, a hol jobb és biztosabb fizetést reméltek. A végbeli fegyvervonásról való törvény ugyan azt tartotta, hogy az olyan katonát, a ki ok nélkül ad búcsút kapitányának, más végházba fogadni nem szabad, de azért ') A jargalókról és a jargalásról bővebb felvilágosítást ad a Magyar Nyelv cz. folyóiratban megjelent czikkem. 2) Orsz. Lt. Kamarai levelek : Szalay Benedek levele Husztról, 1553. jun. 1. s) Cs. és kir. áll. It-. Hung. 1560. A magyar tanácsosok írják a királynak : »Equités, quibus vei in expeditione bellica vei alibi M. V. uti volet, annuo sallario, more Hungarorum antique conducerentur . . . Hoc quidem sallarium annuum, quod Hungari jarghalas appellant, habuit olim certam suam limitationem, secundum quam equiti levis vei gravis armaturae satisfactum fuit. . . Qui quidem postea conducti semper parati esse debebunt venire cum assignato illis numero, eo quo iussi fuerint. . . Pedites cum plerumque vagi sint, annuo stipendio conduci non posse videntur, sed facta per civitates et oppida stipendii proclamatione, solutione in singulos menses contineri poterunt.« Az 1558 évben még volt eset rá, hogy gyalogokat is szegődtettek jargalásra. A lovas jargalók ekkor évi 25 frt fizetést, 12 köböl gabonát, 12 köböl zabot és egy hordó bort kaptak. (Közös p. ü. lt. Torda Miklós jelentése, 1558. ápr. 2.)