Századok – 1907

Értekezések - TAKÁTS SÁNDOR: Műveltségtörténeti közlemények - VI. A magyar vár - II. bef. közl. 815

830 TAKÁTS SÁNDOR. szükségből az ilyeneket is felfogadhatják. A rossz fizetés és a fizetésben való egyenlőtlenség teremtette meg az u. n. bujdosó darabantokat, a kik örökké kóboroltak s egyik végházból a másikba mentek. A szokástörvény ezeket már a XVI-ik század közepén üldözte,1) de számuk mindamellett szaporodott. A pattantyúsok, portörők, porcsinálók, eleinte németek és olaszok voltak nálunk is. A XVI-ik században azonban már elég magyart találunk ezek között is. Egyébként meg kell jegyeznünk, hogy a XVI-ik században — a rendszeres ostromok és háborúk kivételével — Magyarországon a lövő szerszámoknak nem volt nagy keletük. A portyázások, csatázások közben lövő fegyvert alig használtak. A kézi ügyesség, a kézi viadal döntött el mindent. A huszárság, a háborúk lelke, különösen idegenkedett a lövő fegyverektől. Mikor Sforzia Pallavicini győri generális 1554-ben puskát akart a huszárok egy részének adni, azok készebbek voltak inkább a szolgálattól megválni, mint puskát hordani. Mikor az 1597 évben Nádasdy Ferenez utasítása szerint a huszárság csakugyan puskát kezdett hordani, először gyalog hajdúkat költöztettek lóra, mert az igazi huszárok ekkor is vonakodtak a puska viselésétől. Felsorolván a magyar végházak népeit, ezután még csak anynyit kell megemlítenünk, hogy mind a tisztek, mind a közvitézek magyarúl tették le az esküt. Ügy a XVI-ik, mint a XVII-ik századból maradtak ránk ilyen magyar esküformák.2

) A mi a magyar végházak hadi népének számát illeti, erre nézve igen nehéz megállapodni. Vannak ugyan kimutatásaink bőségesen, de a valóság ezekkel a kimutatásokkal sohasem egyezett. Komáivárában pl. 200 embernek kellett volna lenni s 1566-ban a porkolábok Ujlaky Sebestyén kapitánynak azt jelentik, hogy »itt semminemű hadakozó szerszám nincsen több tizenhat szakállosnál, annak is négyéből nem lőhetnek, mert elszakadozott ; egy fazék pornál több nincs ; ón csak annyi sincs, kiből csak tiz glóbicsot önthetnének, sem kénkő, sem salétrom egy csepp sincs. Élés egy ebédre való sincs. Mi pedig két porkoláb négy lóval vagyunk. Én udvarbíró két lóval vagyok. Ezenkívül az kulcsárral egyetemben tizenhárom drabant vagyon, két virrasztó, egy szegény majorasszony és egy kenyér-J) Szalay Benedek írja 1553 jul. 1-én Husztról : »írja Kegyelmed, hogy az ő felsége házában bujdosó (bwdoso) drabantot ne tartsak. Meghigyje az én beszédemet, hogy tudván egyet sem tartottam meg. . . . Nem szeretem az bujdosó darabantot... Az kit ő felsége házában fogadtam, mindeneket esztendőre köteleztettem.« 2) Közös p. ü. lt. fase. 14435. Az 1607 októberi csomóban számos ilyen magyar eskü van. Pl. egyik : »Én Kun László, Szatmár várában ő felsége vicekapitánya, esküszöm az élő igaz Istenre, Szentháromságra és szent evangéliomra«. . . stb. Mind arra esküdtek, hogy »hívek lesznek fejük fennállatáig. «