Századok – 1907

Értekezések - ÁLDÁSY ANTAL: Zsigmond király és a velenczei köztársaság 1435–1437. - II. bef. közl. 793

814 ÁLDÁSY A. ZSIGMOND KIRÁLY ÉS A VELENCZEI KÖZTÁRSASÁG. fáradozás után el is érte. A jul. 20-iki vicariatusi oklevél a köztársaságnak örök időkre biztosította e birtokokat, és ezért a köztársaság Zsigmond halála után nem törődött a vicariatusi oklevél többi határozataival. Annyira nem érezte magát Velencze az oklevél határozatai és a tett hűségeskü daczára a birodalomtól függőnek, hogy nov. 26-án külön utasítást küldött ez ügyben Capodilistának. A császári kanczellária ugyanis a vicariusi méltóság conferálása után a szokásnak megfelelően a következő formulát használta a köztársasághoz intézett iratok czímzésében : »Illustri principi.. . duci Veneciarum, nostro et imperii sacri vicario etc. et Meli dilecto« ; az oklevelekben pedig ezt : »Illustris princeps fidelis sincere dilecte!« A doge mindkettőt kifogásolta és utasításában meghagyta Capodilistának, igyekezzék Schlick Gáspárt rávenni, hogy a czímzés. a régi maradjon : »Illustri principi . . . duci Veneciarum, sincere nobis dilecto« ; a szövegben pedig a megszólítás »Illustris princeps sincere dilecte« legyen, minthogy közte és a császár közötti viszonyban tulaj donképen változás nem állott be. Utasítá továbbá a követet, hogy a mennyiben a kanczellár erre nem hajlandó, forduljon panaszával a császárhoz. Az 1438 máj. 16-án Albert királyhoz küldött üdvözlő követségnek utasítása szintén kiterjeszkedik erre a kérdésre, hangoztatván, hogy Velencze teljesen független és szabad állam, mely a császártól nem függ. Arra az esetre, ha a czímzés megváltoztatása nem volna lehetséges, minthogy Schlick állítása szerint a vicariusi méltóságot okvetetlenül kifejezésre kell juttatni, eszközöljék ki, hogy kifejezésre jusson az a körülmény, hogy Velencze csakis birtokainak egy része után bírja a vicariusi méltóságot, a minek kitüntetésére szúrassanak közbe e szavak : »et pro terris vobis concessis vicario.« x) Látjuk ebből, mily féltékenyen őrködött Velencze a maga jogai felett. A vicariusi oklevél határozatai szerint Velenczének a hűbériség elismerése jeléül évenként egy darab 1000 arany értékű aranyszövetet kellett beszolgáltatni a császári udvarba. Ezt a tanács csak egyízben teljesítette. Az 1438 máj. 16-iki tanácsi határozatból tudjuk, hogy Velencze Zsigmondnak elküldötte ugyan a kikötött adótárgyat, de ezt már neki, időközben elhalálozván, nem adhatták át. A XV. század derekának politikai eseményei folytán csakhamar feledésbe ment az egész ; a birodalom jogainak érvényesítésére senki sein gondolt, és Velencze értett ahoz, hogy a hűbérűl nyert birtokokat mind jobban belevonja saját érdekkörébe és azokat a tulajdonképeni velenczei területtel végleg egyesítse. ÁLDÁSY ANTAL. >) U. o. 131. szám és a hozzáfűzött jegyzet.