Századok – 1907

Értekezések - ÁLDÁSY ANTAL: Zsigmond király és a velenczei köztársaság 1435–1437. - II. bef. közl. 793

ZSIGMOND KIRÁLY ÉS A VELENCZEI KÖZTÁRSASÁG. 801 történnie kellett volna, hogy eredményes legyen. Említettük azt is, hogy Yelencze a maga szakállára kezdett tárgyalásokat a svájcziakkal, hogy támogatásukat megnyerje, de hasonlókép eredmény nélkül. Ep úgy nem történt meg a segélynyújtás Zsigmond részéről sem. A velenczei tanács által kitűzött hónapok elmultak, a nélkül, hogy Zsigmond a kötelezett segélyt megadta volna, daczára, hogy a Luzernhez intézett jul. 31-iki levélben a segély elküldését a legközelebbi időre helyezte kilátásba.1

) Hogy Zsigmond nem adta fel végleg a szándékot, a velenczei köztársaságnak a kivánt segélyt elküldeni, kitűnik a tanácsnak 1437 nov. 14-én a császári követ, János zenggi püspök előterjesztésére adandó válasz ügyében hozott határozatából. Ebből látjuk, hogy a zenggi püspök közölte a tanácscsal, hogy a császár legközelebb segélyt szándékozik küldeni, melynek időpontjáúl a tanács újra a május-augusztusi időszakot jelölte meg.2

) Azonban a tanácsi válaszból azt is látjuk, hogy a tanács csak feltételesen acceptálta most a császár által nyújtandó segélyt, arra az esetre, ha a milanói herczeggel ekkor már folyamatban lévő béketárgyalások eredményre nem vezetnének. V. A hadakozó felek : Velencze, Genua, Flórencz és a milanói herczeg között ekkor már folyamatban voltak a béketárgyalások. Említettük föntebb, hogy már 1437 tavaszán, alig hogy a háború Velencze és Visconti között kitört, IV. Eugén pápa békeközvetítőűl lépett fel, és a két fél közti ellentéteket kiegyenlíteni törekedett. A pápa fáradozásai nem vezettek eredményre ; a velenczei tanács ápr. 9-én Giovanni Francesco Capodilistát, a pápai udvarnál accreditált követét oly irányban informálta, hogy a pápa részéről megindított béketárgyalásokhoz nem j árúi hozzá és nem látná szívesen, ha a pápa e kérdésben, mint szándékozik, követet — a trevisoi püspököt vagy más valakit — küldene Velenczébe.3) Ekkor tehát a tanács még elutasító magatartást tanúsított, azonban lassanként változott a helyzet. >) U. o. 116. szám. 2) .... »et quia dicit, quod serenitas sua intendit tempore novo mittere subsidia, que vigore lige mittere tenetur, remanemus contenti et nobis placet, et exnunc, in quantum non deveniatur ad pacem, elegimus dicta subsidia et favores habere de mense maji, junii, julii et augusti« . . . U. о. 128. szám, а 205. lapon »de dispositione autem sue majestatis mittendi ad tempus novum favores, remanemus informati, et cum tempore, si opus est, ei declarari faciemus intentionem nostram circa factum temporis, quo ipsos mittere habeat.« U. o. •) R. T. A. XII. 104. szám.