Századok – 1907

Értekezések - PÓR ANTAL: Anjouk és Wittelsbachok - II. közl. 777

ANJOUK ÉS WITTELS В ЛСН OK. 791 denburgi markoláb meghívására Ausztrián, Magyarországon és Krakón át kerülő úton Brandenburgba ment, és ott atyja, testvérei s a maga nevében átvette a brandenburgiak hódolatát, kik őt arra az esetre, ha Ottó magtalanúl halna el, ennek örököséül, urokúl fogadták.1) Ez nyilván ellenkezvén azzal a kötéssel, melynél fogva Ottó és elhalt bátyja, a néhai Római Lajos, a császárnak engedték át Brandenburgot, hadüzenetre elég okot szolgáltatott. A hadüzenet a császár betegsége miatt némi halasztást szenvedett ugyan, de mihelyt a császár fölépült, junius havában a kölcsönös barátságot az ellenséges felek egymásnak fölmondották. Juliusban a császár személyesen indult Brandenburg ellen, hogy e tartományt fegyveres erővel elfoglalja. Minden attól függött, miképen viselkedik a magyar király, minthogy Magyarországot távolról sem érdekelte az a kérdés, hogy ki bírja Brandenburgot. Innét a közöny, a mit a magyar hazafiak tanúsítottak ; a miért Lajos király azután főleg a hozzánk beszakadt idegeneket használta föl eszközeiül. Másként alakult azonban a kérdés Lengyelország érdekeit tekintve. Miután Csehország az utóbbi években Sveidniczczal és Jávorral (a mihez Nagy Lajos is hozzájárult), továbbá Felső- és Alsó-Lausiczczal gyarapodott, nem volt közömbös dolog Lengyelországra nézve, hogy Brandenburg is gyarapítsa Csehország hatalmát. De Nagy Lajosra és anyjára, ki Lengyelországot kormányozta, e politikai tekintetek nem lehettek épen irányadók, mert ha Csehország, mely nem sziint meg egyik szemével Lengyelországra sandítani, gyarapodott is hatalomban, mi volt ez ahoz az erőgyarapodáshoz képest, melyben Lengyelország Magyarországgal való egyesülése által részesült ! Tehát nem e politikai tekintetek, hanem a kötelezettség, melyet a magyar király a pozsonyi 1369-iki szeptemberi kötésnél a bajor herczegekkel szemben elvállalt, a jogérzet és lovagiasság, a miért ellenértéket nem várt, késztették Nagy Lajos királyt arra, hogy eléggé tekintélyes seregét lóra ültetvén, Opuliai László herczeg és Czudar Péter bán vezérlete alatt Morvaországba küldötte s e tartományt tűzzel-vassal pusztíttatta,2) épen akkor, mikor a császár Brandenburgba tört J) Annal. Matseen. Pertz : M. G. SS. IX. — Regesta Imp. VUL. Reg. 526. 2) így adja elő János küküllei esperes, Nagy Lajos király életírója (Fontes Dom. III. 186.) e hadjáratot kellő indokolás és év3zám nélkül. És jóllehet azt közvetetlenűl Kázmér lengyel király halála, tehát 1370 nov. 5-ike elé helyezi, jóllehet Czudar Péter ez időben, 1371 derekán nem volt bán (Wertner : Tört. Tár, 1906. 591. 1.), — minthogy János küküllei főesperes történeti műve ezen részében már nem tart szoros időrendet,, hanem inkább csoportosítja mondandóit, minthogy továbbá atyjafia, Czudar Péter később, talán midőn a föntebbieket írta, megint bán volt,.