Századok – 1907

Értekezések - PÓR ANTAL: Anjouk és Wittelsbachok - II. közl. 777

792 PÓR ANTAL. ANJOUK ÉS WITTELSBACHOK. és ott valamelyes foglalásokat tett ; de ezeket is föl kellett csak­hamar adnia s 1371 augusztus végén Csehországba visszavonulnia, hogy azt szükség esetén a magyarok ellen megvédelmezhesse. E hadjárat tehát más eredménynyel nem dicsekedhetett, mint hogy némely területeket itt is, ott is fölprédáltak. IV. Károly császár, kinek a hadviseléshez nem sok sze­rencséje, s úgy látszik, tudása sem sok volt, most az alkudozások terére lépett, a hol mesterül jeleskedett. Mindenekelőtt fegyver­szünetet kellett kötnie, mely Pirnában (Pirn uff der Elbe) 1371 okt. 16-án jött létre. A fegyverszünet feltételei értelmében Ottó brandenburgi markoláb, bátyja István és ennek fiai : István, Frigyes és János bajor herczegek, nemkülönben segítőik, békét (fegyverszünetet) kötöttek Károly császárral, öcscsével János morva markolábbal, Albert magdeburgi érsekkel, Albert és Lipót osztrák herczegekkel a következő szent Márton-naptól (1371 nov. 11.) kezdve az 1373 évi pünkösd ünnepéig, azaz jun. 5-ig, melybe Lajos magyar királyt és Pilgrim salzburgi érseket ic befoglalták. A fegyverszünet alatt tiltva volt a császárnak bran­denburgi városok és népek hódolatát fogadnia. Kitűnik e pontból is, mennyire hátrányos volt a császárra nézve Nagy Lajos király ellenkezése. E fegyverszünetet Frigyes nürnbergi porkoláb és János leuchtenbergi tartománygróf közvetítették.1) Hogy e fegyverszünethez Nagy Lajos király hozzájárult, ha ugyan nem előleges engedelmével köttetett, kétségtelenül kitetszik abból, hogy hadait a morva szélekről visszavonta és föloszlatta. PÓR ANTAL." különben is divat lévén nálunk az egyszer viselt főbb hivatalok czímét meg­tartani : a morva hadjáratot ide kellett helyeznünk, mert tudjuk, hogy Nagy Lajos király csakugyan járatott hadat »a császár«, illetőleg >>a csehek« ellen, és e hadjárat végét (residentia) az 1372 évi hamvazó szerdára, vagyis febr. 11-ére rendelte el (Zichy-Okmt. III. 448. 451.), a miből azt is követ­keztethetjük, hogy a király hadait, miután Morvaországot feldúlták, a fegyverszünet megkötéseig az ország határainak védelmére utasította. Végre azért is ide kellett helyeznünk a szóban forgó hadjáratot, mert a császár és fia Venczel, a cseh király, segítséget Ígértek János morva marko­lábnak és Jodok nevű fiának Lajos magyar király ellen (Cod. Dipl. Mora­viae, X. 174. dd. Boroszló, 1372. febr. 8.), minek következtében ugyancsak János morva markoláb és elsőszülött fia Jodok megígérik Károly császár­nak, fiának Venczel cseh királynak és brandenburgi markolábnak, nem­különben örököseiknek, a jövendő cseh királyoknak, hogy Lajos magyar király támadása alkalmával minden erejökkel segítségökre lesznek és hogy a magyar királylyal soha sem fognak szövetkezni, hanemha a cseh királyt kiveszik. {Fejér id. m. IX. 4. 402. dd. Boroszló, 1372. febr. 8.) — Hasonló levelet adtak a császár, a császárné és fiók Venczel a markoláb részére, de ez ránk nem maradt J) Regesta Imp. VIII. 4993/a. Reg. 556—557.

Next

/
Thumbnails
Contents