Századok – 1907

Értekezések - PÓR ANTAL: Anjouk és Wittelsbachok - II. közl. 777

ANJOUK ÉS WITTELS В ЛСН OK. 785 hová a Dunán számos hajóval érkezének.1

) Bemutatkoztak Nagy Lajos királynál, kit rokonai, Tarantói Fülöp és Durazzói Károly berezegek, a főpapok és főurak környezének : Straubingi Albert bajor herczeg, rajnai palatínus és hollandi gróf, idősb Rupert, ennek unokatestvére ifjabb Rupert (Adolf) és ennek hasonló nevű fia a legifjabb Rupert, nemkülönben ifjabb István, Frigyes és János, a landshuti II. István fiai, valamennyien bajor herczegek, kikkel Nagy Lajos nevezett rokonai nevében is szövetséget kötött közös védelemre, és kötelezte magát, hogy a bajor herczegeket, megkéretvén általok, minden támadóik ellen haddal fogja támogatni ; de egyenesen megjegyezte, hogy támadni csakis Magyarország szomszédjai, tehát a csehek ésosztrákok ellen kötelezi magát, minthogy északi szomszédjával, Kázmér lengyel királylyal amúgy is szövetkezett már, tehát ez ellen nem segítheti a bajorokat, valamint akkor sem segíti őket, ha egymás közt egyenetlenkednének. Megígérte továbbá, hogy tudtok és hozzájárulásuk nélkül senkivel szövetséget nem köt, és ha kötne, semmiesetre sem a bajorok kárával köti.2) Látjuk az előadottakból, hogy a bajor herczegek legnagyobbrészt immár összetartottak. Hozzájok csatlakozott később Ottó brandenburgi markoláb is, a néhai Lajos császár legkisebb élőfia, ez idő szerint a császár veje, e kevésbbé jellemes, de annál könnyelműbb fejedelem ; ugyanaz, ki — mint tudjuk — Brandenburgot a császárnak fölajánlotta volt. A bajor herczegek más szövetségeseket is szereztek, és Tirolról is nyilván azért mondottak le, hogy kibékülvén a Habsburgokkal, ettől az ellenségtől is szabaduljanak, és így legalább Brandenburgot mentsék meg nemzetségök számára. Károly császár Olaszországban, a hol a pápa fölhívására Visconti Barnabás ellen harczolt, vette hírét e szövetkezésnek, mely a Luxemburgok hatalmának végső romlását czélozta, és a milyen világosan látó politikus volt, félhetett, hogy őt is elérheti Przemysl Otakár végzete, ki szerencséje magaslatán tört össze ugyancsak a magyarok fegyverétől. A bajorok megjelenése Pozsonyban, köztudomásúvá tette e czélzatot, de a császár már előbb értesült egy őt fenyegető veszedelemről. Angelo Bibena, a minoriták generálisa hozta a hírt Rómába — úgy tetszik — 1369 junius-hava második felében, a minek következtében V. Orbán pápa legott a császár segítségére sietett, János acquidaxi püspököt küldvén követűi a magyar és lengyel királyokhoz a J) Duces Bavarini in navigio multo venerunt Ungariam ad regem, qui simul sunt confederati et multi cum eis contra Carolum imperatorem. (Annal. Matseen. Pertz : M. G. SS. IX. 834.) a) Anjoukori dipl. emlékek, II. 671. és köv. 11.