Századok – 1907

Értekezések - PÓR ANTAL: Anjouk és Wittelsbachok - II. közl. 777

ANJOUK ÉS "WITTELSBACHOK. 779 mânyait, nevezet szerint Brandenburgot, Felső- és Alsó-Bajorországot és Tirolt egyházi tilalom alá rekesztette.1) Miután VI. Kelemen pápa 1352 decz. 6-án meghalt, minthogy nagyon kivánatosnak találta nem csupán Brandenburgi Lajos, hogy kibéküljön az egyházzal, hanem II. Albert osztrák herczeg is, a ki nem akarhatta, hogy leánya a törvénytelen, tehát jogtalan III. Menyhérttel egybekeljen, Brandenburgi Lajos közvetlenül Tirolból küldött követséget Avignonba az új pápához, VI. Inczéhez. E követség szerény tagjai valának : János brixeni oskolamester (scholasticus) és kanonok, az ilmmünsteri prépost Leonrodi Ulrik, és Kumersbrucker Konrád, a herczeg vadászmestere. (1355 jan. 14.) — Ezen követség is hiába fáradott,2) mígnem Nagy Lajos II. Albert herczeg kérelmére és vele együttesen vette kezébe az ügyet. Nyilván ő szemelte ki e végre Jägerndorfi Pált, a gurki püspököt, kit időközben a pápa által áthelyeztetett a bajor freisingeni püspöki székbe, hozzá adván társúl Cilley Frigyes grófot közös követeikül. Ezen ügy szerencsés lefolyásáról nem régen kimerítően értekezvén,3) rövidség okáért ismétlésekbe itt sem bocsátkozhatom. Föl nem tűnhetik, hogy a magvar-bajor barátság — leszámítva Margitot, István herczeg nejét, ki mint ilyen már a magyar Anjouk családjához tartozott — elsőben csupán Lajos császárra, ennek holta után pedig Brandenburgi Lajosra szorítkozott ; hiszen ők valának akkor a Wittelsbach-ház fejei. Föl nem tűnhetik az sem, hogy Brandenburgi Lajos 1361 szept. 18-án történt eleihunytával e barátság átszármazott fiára és utódára III. Menyhértre (Meinhart), s ennek 1363 jun. 13-án bekövetkezett kora halálával anyjára mint fia örökösére, Maultasch Margit »brandenburgi őrgrófnőre, bajor és karantán herczegnőre, tiroli és görzi grófnőre«, ki Botzenben, 1363 febr. 3-án megújította a szövetséget, melyet néhai fia Menyhért, Lajos magyar királylyal kötött.4) E helyt — mint tudjuk — azon szövetség értendő, melyet Nagy Lajos királylyal IV. Károly császár ellen kötöttek s Pozsonybán, 1362 márcz. 31-én esküvel megerősítettek : Kázmér lengyel király, IV. Rudolf osztrák herczeg, III. Menyhért és számosan mások, főpapok, főurak, mint ezt más alkalommal megírtuk.5) >) Regesta Imp. VIII. R. 127. dd. Villanova, 1350. máj. 3. 2) Biezler : Gesch. Baierns, III. 42. ») Századok, 1905. 800. és 1906. 916. 4) Anjoukori dipl. emlékek, II. 595. 5) Olv. Nagy Lajos király szövetkezése IV. Károly császár ellen 1362-ben. Századok, 1900. évf. Ehez hozzá adhatom, hogy az érintett szövetséglevél megvan Dogiél : Cod. Dipl. I. köt. 352. »Ex authentico exemplari, quod exstat in tabulario Jos. C. Zaluski.« 50"