Századok – 1907
Történeti irodalom - Lengyel Miklós: Tompa Mihály élete és művei. Ism. V. J. 68
70 TÖRTÉNETI IRODALOM. 70 író egy-két észrevételt, de többször alaptalanul következtet. Mi semmi valószínűséget nem látunk abban, hogy Tompának Kedvesemhez czímú költeménye hatással lehetett volna Petőfire, midőn ez ismeretes sorait írta : Szabadság, szerelem ! E kettő kell nekem. Ez annyira a Petőfi egyéni és költői természetéből fakadt, hogy idegen hatásra nem is gondolhatunk, annál kevésbbé a Tompáéra. Epen így alaptalan az író következtetése, midőn Tompának A gólyához cz. költeménye hatását azzal akarja megértetni, hogy e remekmű azért kapta meg az egész nemzetet, mert Tompa a gólyához szól, a mely madárról Petőfi is megénekelte, hogy neki legkedvesebb madara a gólya, a szép alföld hűséges lakója. Tompa remekműve nem azért hatott, mert a gólyához intézi panaszát, hanem mert a nemzet fájdalmát először merte oly hatalmas pathosszal tolmácsolni, midőn a rémuralom első napjaiban a kétségbeesés minden költői szívet fogva tartott. Azután az ötvenes évek irodalmi állapotát a Kazinczy korszakához hasonlítani nem azon az alapon lehet, mintha attól lehetett volna tartani, hogy »az irodalom végleg elposványosodik.« Hanem igenis azon alapon, hogy a XIX-ik század első két évtizedében épen úgy, mint az ötvenes években, az irodalomnak kellett a nemzeti élet oltárán pislogó hazafiság mécsvilágát gerjeszteni, táplálni. Igaz, hogy az ötvenes években sok hívatlan »siheder« visszaélt a közönség türelmével ; de ez csak múló jelenség volt ; irodalmunk már akkor sokkal erősebb volt, semhogy a hívatlanok egész csoportja is tartós sikert arathatott volna a félrevezetett közönségnél, a melynek műizlése már egy Vörösmarty, Eötvös, Kemény, Arany, Petőfi, Tompa és mások műveiből táplálkozhatott. Az ötvenes évek történetének vázlatában azt mondja szerzőnk, hogy »a legnagyobb baj az volt, hogy a nemzet sem értett egyet.« A rémuralom első korszakáról ezt alig lehet állítani. Hiszen még több, mint tíz év múlva is helyesen mondja Deák Ferencz, hogy »egyek voltunk a szenvedésben.« Igenis, később, a mint a nemzet kezdett magához térni, két párt keletkezett ; de a rémuralom kezdetén, ha volt is a hazafiak ítéletében a múltra nézve különbség, ez bizony alig talált kifejezést. De nem folytatjuk megjegyzéseinket. Lengyel Miklós műve az ifjúságnak hasznos olvasmánya lehet, de az irodalomtörténet tudományos szempontjaihoz kevés köze van. V. J.
