Századok – 1907
Tárcza - Bleyer Jakab: Nehány megjegyzés Fiók Károlynak »Géza fejedelem nevéről« szóló értekezéséhez 758
7 760 TÁRCZA. idézett lapján egy árva betűvel sem említem e rokonság lehetőségét ; sőt előzőleg a 18-ik lapon szórói-szóra és határozottan kijelentem, hogy »a hunok (azonban), a mennyiben positiv nyelvi adatok híján megítélhető, török-tatár nép voltak. « Valóban, ily könnyelmű ráfogást, mint Fiók fenti állítása, még nem írtak le, mióta az írás művészetét feltalálták ! Nem hiába van a nyomtatott betűnek a német közmondásban oly rossz híre. De ez még nem elég ! Az 598. lapon ezt írja : »Nálunk Attila nevével Müllenhoff szellemében, de nála is többet állítva, foglalkozott Bleyer Jakab. (Id. m. 24.1.) Nem kevesebbet akar phonetikai !) törvények segítségével bebizonyítani, mint azt, hogy »a magyar Ethela-Ethele nevek magyarázatánál az Attila gót névből kell kiindulnunk.« Álláspontja azonban feltétlenül hibás ; mert mit tesz ez más szóval ? Azt, hogy a hun királynak nem volt más, csak gót neve : Attila ; a mi már magában is valószínűtlen.« Hát kérem, ez már nem is félremagyarázás, nem is ráfogás, hanem közönséges, tudatos ferdítés. Átolvastam egyszer, átolvastam tízszer értekezésemnek 24. lapját, de az idézőjel között nekem tulajdomtott mondatot nem bírtam megtalálni. Nincs is meg az egész értekezésemben. Mit állítok »Attila« nevéről? »Attila nevének eredetéről és jelentéséről sokféle nézet jutott már kifejezésre.« (23.1.) Akkor felemlítek egypár ilyen nézetet, ezek közt Fiókét is (bár ne tettem volna !) és hozzáteszem : »A legtetszetősebb és legelterjedtebb magyarázat az, mely Attila nevét a gót »attila«-ból (atyácska) származtatja ; ezzel synonym képzés gyanánt említi F. Wrede ezt a gót nevet : Anila (ó-felném. ano = ahne, ős). De bárhonnan származtassák is e nevet, a hatalmas hun királyt a történeti források egybehangzó vallomása szerint Attilának hívták és a magyar Ethela-Ethele magyarázatánál e formából kell kiindulnunk.« (24. 1.) Tehát a gótból való magyarázatot »tetszetős«-nek és »elterjedt«-nek mondom, és ez igaz ; de hol állítom, hogy e magyarázat helyes vagy az egyetlen lehető ? Es honnan, mi jogon következteti Fiók, hogy az én véleményem szerint »a hun királynak nem volt más, csak gót neve : Attila« ? Hiszen magam kijelentem, hogy én tőlem »Attila« nevét bárhonnan származtathatják, hogy tehát nekem nincs saját magyarázatom, sem okom, hogy más magyarázatához csatlakozzam. Az igaz, hogy megkívánom minden kutatástól, ha számot tart arra, hogy komolynak és tudományosnak tekintessék, hogy az »Attila« formából induljon ki, akár ') Olv. »hangtani« ; Fiók még a nyelvészet terminus technikusaival sincs tisztában ! Ebben a tekintetben is jellemző Fióknak az a hallatlan és teljes tájékozatlanságra valló nyilatkozata, mely szerint At'e-li »leghívebb transscriptiói« a német »Etzele«, az északi mondák »Atli«-ja és a magyar »Ethela.« (Kézai) A ki ezen alakokban csak hű transscriptiót lát, annak nyelvtörténeti fejlődésről halvány sejtelme sincs !