Századok – 1907

Tárcza - Bleyer Jakab: Nehány megjegyzés Fiók Károlynak »Géza fejedelem nevéről« szóló értekezéséhez 758

TÁRCZA, 759 annyi a tévedés, a hány szó !« Hát lássuk a nagy tévedést ! Az a hely,1

) a honnan én Fiók Attila-magyarázatát vettem, szórói-szóra a következőképen hangzik : >>Azi az ugor nyelvekben (ma vogulban : äs, äze, osztjákban : äs, asi, azi, at'e) atyát jelent, azi-li és at'e-li pedig annak kicsinyítői. (Hunfalvy : Osztj. Nyelvt. 58.) E nevet, mint tulajdonnevet, igen gyakran találjuk a régi skytháknál férfiak és folyók nevei gyanánt. . . (Fiók több példát sorol fel) ... A( dl (Attila) a hunok nagy királya.« Mármost kérdem, tévedtem-e én akkor, mikor azt állítottam, hogy Fiók az Attila nevet »azi-li« és »at'e-li« névalakból magyarázza ? Azt hiszem, hogy ezzel a legnagyobb fokú rosszhiszeműség sem vádolhat. Igaz, hogy én azt a nyelvcsaládot, melyhez a vogul, osztják, magyar, meg — Fiók szerint — a hun, az avar, a skytha és tudja isten micsoda nyelvek tartoznak, nem a szűkebb értelmű »ugor«, hanem a tágabb jelentésű és minden nyelvészünktől elfogadott és használt »finn-ugor« szóval jelölöm.2) De hát ki követelheti tőlem józan fővel, hogy én azt a terminus technikust melyet eddig senki nem kifogásolt, elkerüljem, és ki parancsolhatja reám, hogy pl. a latin nyelvet ne indogermán, hanem centum nyelvnek nevezzem ? Fióknak a »finn-ugor« kifejezés »semmitmondó« és »általános«, nekem pedig az ő »ugor« kifejezése még semmitmondóbb és még általánosabb : egy szó, melyet egy sereg üres, zavaros hypothesissel töltött meg. Egy pár lappal alább (596. 1.) ezt írj?. Tiók : »Az a theoria, hogy a hun-skythaság az indogermánság, nyíltabban a germánság-nak kötelékébe tartozik, először lábujjhegyen lépett fel, de fokról-fokra erősbödve, ma a tudományos világban, főleg Németországban és nálunk is, oly elterjedettségnek örvend, hogy szinte befejezett igazságként adják-veszik nagytekintélyű és tudományú férfiak.« A jegyzetben azután hozzáteszi, hogy állítása bizonyságáúl »nálunk csak Bleyer Jakab művét (A magyar hun-monda germán elemei. Külön kiadás. Budapest, 1906. 24. 1.) említi.« Hihetetlen ! Mikor e sorokat olvastam, nem tudtam hamarjában, hogy ébren vagyok-e, vagy pedig álmodom. Soha világéletemben nem gondoltam arra, hogy a hunok indogermánok vagy épenséggel germánok ; értekezésem *) Fiók Károly : Az árják és ugorok érintkezéséről, 1894. 40. 1. ') Annak jellemzésére, hogy Fiók annakelőtte milyen szerényen nyilatkozott a saját elméletéről, meg hogy mennyire nem idézi még önmagát sem híven, hadd álljon itt az idézett hely (id. m. 11. 1. jegyzet) : »Most itt hadd jelentsem ki minden bizonyítás nélkül azt a meggyőződésemet, hogy a hunok nyelve, eltekintve a köztük élő gótokétól, kizárólag ugor nyelv volt, melynek, úgy látszik, a mai déli osztják felel meg leginkább.« Ép ily szerényen : Őstörténet és kritika. Századok, 1895. 877. 1. Hát kérem alázatosan, ki olvassa ki ebből azt az anathemát, melylyel Fiók jónak látta a »finn-ugor« elnevezést sújtani ? Én bennem legalább ennek a gyanúja sem ébredt fel.