Századok – 1907

Tárcza - Bleyer Jakab: Nehány megjegyzés Fiók Károlynak »Géza fejedelem nevéről« szóló értekezéséhez 758

TÁECZA. NÉHÁNY MEGJEGYZÉS FIÓK KÁROLYNAK »GÉZA FEJEDELEM NEVÉRŐL« SZÓLÓ ÉRTEKEZÉSÉHEZ.') Fiók Károly e legújabb dolgozata méltóan sorakozik eddigi nyelvészeti művei, nevezetesen amaz értekezése2

) mellé, melyben »Trézsi« és társaiból a magyar nyelvtudomány egy évszázados tévedését igazítván helyre, korszakos új magyar hangtörvényt állapított meg.3

) Géza fejedelem nevéről szóló munkájával is olyan mélyen világít bele a magyar őstörténelembe és olyan pazar fénynyel, hogy vele egész Ázsiát az idők kezdetétől a mai napig minden népével és minden tartományával meg lehet világítani. Hálából azért a kitüntetésért, hogy e maradandó alkotásba az én szerény nevemet is belefoglalta, egy-két megjegyzéssel én is hozzá akarok járúlni dicsősége növeléséhez. De félre a tréfával ! Igaz, hogy Fiók nyelvészeti tevékenységéről írván, vajmi nehéz nem a szatira fegyveréhez, hogy ne mondjam ostorához, nyúlni. Eszem ágában sincs, hogy az egész dolgozatot ízekre szedjem ; hiszen Fiók nagyon is tisztában van vele, hogy a hozzáértő kutatók szemében az ő új elméletével »még több lett a szám, de alig lett több a bizalom és eligazodás« (594. 1.) a hunmagyar rokonság kérdésében. Tehát ne feszegessük dolgozata lényegét és az eredményeket, melyekhez nézete szerint eljutott. Elég lesz, ha egy-két adattal, a mit személyes megtámadtatás czímén úgyis meg kell világítanom, kutatása módját jellemzem. Azt írja rólam (589. 1. 4. jegyz.), hogy én »szépen félremagyarázom« az ő fejtegetését az Attila névről, mikor azt állítom, hogy »az Attila nevet Fiók Károly egy finn-ugor azi-li és at'eli névalakból magyarázza.« Először is visszautasítom a »félremagyarázás« vádját : én félreérthetek valamit, de soha sem magyarázok félre semmit. De okom sem volt Fiók fejtegetését félremagyarázni, mert annyira jelentéktelennek tartottam és tartom, hogy három sorban végeztem vele. Azután meg kijelenti, hogy fenti állításomban »majd >) Olv. Századok. 1907. 585—617. 1. «) Olv. Egyet. Philol. Közlöny, 1904. évf. 666—675. 1. 3) Kellő értékelését olv. Schmidt József-tői u. o. 764—770. 1.