Századok – 1907
Történeti irodalom - Levrault; Léon: L’histoire. Évolution du genre. Ism. Marczinkó Ferencz 751
754 TÖRTÉNETI IRODALOM. 754 Az eddig kifejlődött elvek figyelembe vételével, a XIX-ik század kezdetének véres harczai után fejlődik tovább a franczia történetírás. Az írók egész serege dolgozik a továbofejlesztés nagy művén. A harminczéves Thierry Ágost 1825-ben közzéteszi Conquête de VAngleterre far les Normands czímű munkáját s új irányt jelöl ki. Hatalmas képzelő erő lakik benne, valóságos poéta historikus. Párhuzamosan vele fejlődik a régi nyomokon a philosophiai iskola. Képviselői : Guizot Ferenez, a ki Histoire de la civilisation (1830) és Histoire de la révolution d'Angleterre (1856) czímű munkáiban Thierry szerint már »a tények abstractióját adja« ; és Mignet Ferenez az ő főmunkájával : Histoire de la Révolution. Hozzájok csatlakozott a nagy államférfiú, Thiers Adolf, a történeti positivismus lelkes apostola, Histoire de la Révolution (1827) czímű híres művével. A poéta historikus Thierryvel egy úton halad Francziaország történetének nagy írója, Michelet. Ö már az összes fejlődőben levő segédtudományokat felhasználja, és megírja az eddig néma feliratok, érmek, szobrok stb. beszéltetésével Histoire Romaine (1831), Histoire de France (1867) és Histoire de XIX siècle czímű munkáit. Nagy az érdeme ezen talán legromantikusabb historikusnak (Michelet fut le Victor Hugo de l'Histoire), mert az ő alapvető kutatásai nyitották meg az utat Mommsen és Duruy előtt. A romanticismust a század második felében a realismus váltja fel. Reális irányú lesz a történetírás is. Czélja a való bemutatása. Duruy Victor (Histoire des Romains) a feje ennek az iskolának, jeles tagjai : Renan Ernő az Origines du Christianisme (1882), Vie de Jésus, Les Apôtres stb., Taine Hippolyt az Origines de la France contemporaine, L'ancien régime (1875), Révolution (1884), Régime moderne (1890) és Fustel de Coulanges a Cité antique (1864) s az Institutions (1889) stb. kiváló írói. A szerző megemlékezik még a XIX. század demokratikus mozgalmainak hatása alatt dolgozó történetírókról : Tocqueville, Lamartine, Louis Blanc-ról, s a jelenkornál áll meg. Végig futva ezen a fejlődésen, szinte lehetetlen fel nem tenni azt a kérdést, vájjon elérte-e már tetőpontját a franczia történetírás ? A mult század nagy írói után jöhet-e még nagyobb ? S a mindig előretörő emberi lélek örömmel adja meg a feleletet : Az lesz a haladás, ha a jövő historikusa (s erre szüksége van Francziaországnak) egyesíti magában Thierry és Michelet, Thiers és Fustel de Coulanges kiváló qualitásait. És kérdezhetjük, ha ez bekövetkezik, megáll-e ott az evolutió ? Azt hiszszük : nem. MARCZINKÓ FERENCZ.
