Századok – 1907

Történeti irodalom - Levrault; Léon: L’histoire. Évolution du genre. Ism. Marczinkó Ferencz 751

TÖRTÉNETI IRODALOM. 753 Mindannyian sok részletet ismertek azon kor nagy eseményeiből, legtöbbnvire oly dolgokat, melyekben ők magok is közreműködtek. Részint kedvtelésből, részint utódaik számára megírták ezeket s ezzel megszületett a mémoire-irodalom. A mémoire üti rá bélyegét a franczia történetírásra, a renaissancetól kezdve XV. Lajos haláláig. A franczia politikai események, az udvar a maga érdekes életével, az erkölcsök mind kedveztek ennek az új iránynak. Öriási a franczia jmémoire-irodalom. Elég, ha Montluc generális katonai mémoireját, a Commentaires-1 (1573), Valois Margitnak, Médici Katalin leányának s IV. Henrik első nejének Mémoires-jait (1597 körül), IV. Henrik miniszterének, Sullynek — a ki azonban sokkal nagyobb politikus volt, mint író — Sages et royales économies-ját (1634—1662) és La Rochefoucauldnak, a Maximes halhatatlan írójának Mémoires-jait (1659) említjük. Fő a mémoire, de a szélesebbkörű történelmi munkásság sem szünetel. Bossuet, a nagy egyházi szónok, XI. Incze pápához írt levelében (1673) már erősen hangoztatja, hogy a historikusnak nem szabad »belemélyedni a kis dolgok apró részleteibe«, hanem inkább figyelje meg »a nemzet jó és rossz tulajdonságait, a régi szokásokat, az alaptörvényeket, a nagy változásokat és ezek okait.« így tesz ő is, midőn megírja — egyházi szemüvegen át nézve a multat — Discours de V histoire universelle czímű munkáját. Műve már egyetemes történelmi vázlat, theologiai szempontból. A XVIII. században a mémoire elveszti vezető szerepét. Ez nem azt jelenti, hogy akkor nem írtak többé mémoire-okat hanem csak azt, hogy a mémoire azóta nem egyéb, mint a XIX. század történetírásának segédeszköze. Montesquieunek Considérations sur les causes de la grandeur et de la décadence des Romains és Esprit des lois czímű munkáival az oknyomozó történelem kezdi pályafutását, ö megalapítója a történet-philosophiának ; hangoztatja, hogy »nem a véletlen kormányozza a világot, hanem vannak egyetemes, részint morális, részint physikai okok, melyeknek az események alá vannak vetve.« Mellette áll kortársa s a dicsőségben nagy versenytársa, Voltaire, a ki munkáiban : Précis du siècle de Louis XV., Siècle de Louis XIV., L'Histoire de Charles XII., Essai sur les moeurs et Vesprit des nations stb. általános törvényeket keres, akárcsak Montesquieu. »Az események óriási tömegéből kiválasztani az értékeset«, mint pl. »a szellemet, az erkölcsöket, a népek szokásait«, majd »a társadalmi, a családi életet, a művészeti életet«, ez Voltaire szerint a historikus feladata. Ezen elveknek kialakulása, a melyek mind hozzájárultak a XIX. század franczia történetírásának fejlettségéhez, zárják le az előbbi század történetirodalmát.