Századok – 1907
Történeti irodalom - Pokoly József: Az erdélyi református egyház története. Ism. Zoványi Jenő 648
652 TÖRTÉNETI IRODALOM. 652 vagy egyáltalában nem létezik a mit türelmetlenségnek hívunk, vagy pedig privilégiuma volt rá Rákóczvnak, hogy más szemmel nézzük az övét, mint a másokét. Ugyancsak más mértékkel mér Rákóczynak, a mikor azt mondja, hogy az a ténye, mely szerint »a vallásfelekezetek dogmái felett őrködött és azokban újítást nem tűrt«, nem vallási üldözés, hanem »fejedelmi kötelesség.« (II. 204.) Akkor hát Bölcs Frigyes nem teljesítette kötelességét, mert e szerint neki és a többi reformáczió-kori fejedelmeknek az lett volna kötelességük, hogy tűzzel-vassal irtsák a katholikus dogmákban való újítást, vagyis a reformácziót. Gelejinek is egész apotheosist zengedez, mert »kíméletlen erővel vetette magát az ellenfelekre . . . daczára annak, hogy a vitás kérdések épenséggel nem voltak sarkalatosak.« (II. 194.) Hát ilyennek kell lenni egy protestáns püspöknek ? Nem irigylem ezt az Ízlést. De nem mindenütt ilyen a Pokolyé sem. Akadunk elvétve olyan részletekre is, a hol a történetíró magasabb szempontja érvényesül és elfogulatlanság jelei mutatkoznak. így pl. II. Rákóczy Györgynek a presbyterianusok elleni erőszakos eljárása felett már egészen mély belátással tart Ítéletet (II. 236—238.) és vele kapcsolatban sokkal igazságosabb, de az előbbivel némileg ellentétben is álló véleményt mond Gelejiről is. Ugyanitt egészen a XX. század szellemében nyilatkozik a protestáns sy mbolumokról, máshol az egyházaknak »saját képzelt örök igazságaikat« (I. 5.) említi, s minthogy köztök van a református is, a melynek itt tehát nem ad előnyt a többivel szemben, szinte kételkedni volna kedve az embernek, hogy ugyanaz az író beszél-e itt is, a ki máshol tűzön-vízen keresztül tökéletesnek kiáltja ki a kalvinismust ? Pedig mintha épen erre mondana kárhoztató Ítéletet művének eme szép részletében : »Bizonyos dolog, hogy a türelmetlenség, mint általában véve a felekezeti elfogultság is, nem a vallásnak a következménye . . . Csak akkor lesz igazán utálatossá és visszataszítóvá ez a türelmetlenség, mikor az üldözés cselekedetei mellett szakadatlanúl a türelem, a szelídség, a szeretet szavai hangzanak ; a szelídség álorczája alatt dolgozó türelmetlenség undorító.« (I. 174.) Tökéletesen úgy van, és mivel azt is elismeri máshol, hogy »az első századok protestantismusa általában véve nem volt eléggé türelmes« (I. 4.), ebben a türelmetlenségben pedig egész a mai napig állandóan a kalvinismus excellált, még pedig mindenha a szabadság és szeretet álarcza alatt, bizonyára reá és talán első helyen magára Kalvinra gondolhatott a szerző az idézett sorokban, a kinek genfi véres kormányzása épen azért visszataszítóbb még a spanyol inquisitiónál is, mert a protestáns egyház kebelében történt. Ez ellen azonban kétségtelenül tiltakozik Pokoly. Mert, mint mindebből kilátszik, ellentétben állok az ő egész
