Századok – 1907

Történeti irodalom - Pokoly József: Az erdélyi református egyház története. Ism. Zoványi Jenő 648

TÖRTÉNETI IRODALOM. 651 a természetfölöttiség tekintetében semmit sem engedő kálvini úrvacsora-tant a magyar ember »józan vallásosságának« megfelelőként magasztalja (I. 121—122.), majd az egész kálvini hitrendszerről jelenti ki, hogy »a magyar nép geniusának (!) megfelelők voltak az eszméi.« (I. 164.) Ez azonban még megjárja, ha nem párosúl vele a már ismertetett elfogultság és a hivatalos egyházi felfogástól eltérő irányok elitélése, jogosulatlannak tartása. Pedig még ez utóbbi is megvan Pokolynál bő mértékben. Nála az új eszmék liarczosaival szemben majdnem mindig a hatalom conservativ kezelőinek van igazságuk, kik »a magyar ref. egyház százéves hagyományait« vették védelmökbe. »Egy-két újítási viszketeg által gyötört theologus« (II. .05.) volt szerinte a presbyterianismusnak utoljára is érvényre jutott eszméiért harczolók csapatja s »rengeteg arrogantiát és álszenteskedést magán hordó pietistikus törekvések vezették őket reform-vágyaikban« (IV. 182.); pedig csak annyit tettek e túlerős Ítélet előidézésére, hogy bírálat alá vették a hatalmon levők működését és különbre igyekeztek a meglevő állapotnál. Ezért a törekvésökért Pokoly szerint »az egyenetlenséget, a viszályt, az egyház eltévelyedését a presbyterianusoknak lehet betudni, kik a jól működő régi rendet kiforratlan eszmék kedvéért válságos időkben megbolygatták.« (II. 252.) Beszél »nyegle túlzásaikról« és véleményök »erőszakolásáról« (V. 87.) is, holott épen ők estek áldozatúl a hatalom erőszakának. Ugyan ők »figyelmen kívül hagyva az idők jeleit . . . botorul meggyújtották a magok házát a saját fejők felett« (II. 284.), s még a II. Rákóczy Györgytől okozott válságos idők alatt is »ráérnek rituális dolgokkal foglalkozni és egyházalkotmányi kérdéseket feszegetni« (II. 244.), miután már kezdetben is, a mikor pedig »a protestantismus napja épen delelőn állott (II. 194.), a lehető legrosszabb időre esett a mozgalom fellépése« (II. 182.), tehát sem a virágzás kora, sem a pusztúlás ideje nem volt alkalmas Pokoly szerint a hatalmasokkal való szembeszállásra. Mily melegen védi velők szemben viszont a felekezeti türelmetlenség és hatalmi erőszakoskodás hőseit : I. Rákóczy Györgyöt és Geleji Katona Istvánt. Amannak a szombatosok ellenében elkövetett vérlázító kegyetlenségét egyszerűen azzal indokolja, hogy »a törvény tiltotta őket« s »az ország akaratának tett eleget, mikor őket törvény szerint büntettette ; ezen cselekvénye tehát nem az övé, hanem az országé.« (IT. 204.) Hát talán Bethlen idejében nem hoztak rájok törvényt ? Es a törvény kinek az akaratát juttatta érvényre, ha nem a fejedelemét ? Bethlen mégsem kegyetlenkedett és erőszakoskodott velők. De hát Pokoly szerint Rákóczy türelmetlensége »az erős meggyőződés természetszerű . .. vágya volt csupán« (II. 204.), a mi azt jelenti más szóval, hogy 42*