Századok – 1907

Értekezések - KANYARÓ FERENCZ: Kurucz virágénekek Thökölyről 618

KURUCZ VIRÁGÉNEKEK THÖKÖLYRŐL. 627 Elhid' azt bizonnyal, sérelmes szívemnek, Fájdalmára vagyon szomorú lelkemnek, Hogy kivánt napjait feltett esztendőmnek, Nem tölthetem veled gondos életemnek. 5. Ez volt az nagy Ürnak kedves akaratja, Hogy bűniért Fiát úgy megostorozza : Szép ifjúságomat búkkal elhervassza, S nyomorúságokkal elmémet fárassza. 6. Bátor bár úgy légyen, mint szerencse hozta, Teljék kedve, a ki vesztünket kívánta ; Nem úgy lesz végtire, a mint felgondolta, Talán jó Istenem bűnömet megszánja. 7. Meg is szánja bizony, minnyájan meglátják, A kik most ok nélkül fejem nyomorgatják, Kegyetlenségeknek bő jutalmát várják : Gonosz szándékokat azontúl megbánják. 8. Látom, nincs mód abban, hogy nálad 2

) élhessek, Kívánságom szerint ölödben ülhessek, Gyönyörű orczádról csókokat szedhessek, Avagy hogy nyájasan véled beszélhessek. 9. Tudom mindazáltal, valamíg én élek, Soha is tégedet el nem felejtelek ; Hanem mindenkor csak téged emlegetlek, Koporsóm zártáig örökké szeretlek ! ') Azonnal. V. ö. Sztárai Mihálynál (Régi M. Költők Tára. V. 88. 1.) e sorokat : Ha valami nyavalyába én estem, Az Úristent kiáltván megkerestem, Feleletet azontól tőle vöttem. -) Kihúzva : veled.