Századok – 1907

Értekezések - KANYARÓ FERENCZ: Kurucz virágénekek Thökölyről 618

» 628 KANYARÓ FERENCZ. 10. Ha elfeledkezem te róllad valaha, Avagy hogy szívemet elhajtom másuva, Míg éltedet hallom, — bár az tüzes Aetna Hegye között testem égjen ízre-porrá ! 11. Ne is kételkedjél igaz hűségemben ; Mert ha megváltozom hozzád szerelmemben, Saskeselyű rakjon fészket bús szívemben, Csontom is békével ne nyugodjék földben. 12. Tőled én csak ezen egy dolgot kivánom : Ha szintén személyed nem lehet is látnom, Ne felejts el engem, tarts szívedben titkon, Izenj néha-néha, ha senki sincs itthonn.1

) * Kétszáz esztendő sok tanulsága s még több szenvedése választ el minket ezen énekek válságos korától. Hogy hol kelt szárnyra e magyarán érző két költemény, ki volt szerzője és első terjesztője : nem tudjuk biztosan megmondani. Erdélyben lakott, mint a 10—11. vers-szak vallja. Talán protestáns pap vagy iskolamester lehetett, mint a 7—8. 12—13. és 29—30. strophákból a szerzőnek ily gondolkozása kitűnik. Sőt magát Csereit is vélhetnők e lappangó szerzőnek,2) kinek szintén ily nevelése és gondolkozása volt ifjabb korában, s a másolásban ejtett értelmi hibát az aggkor gyöngeségének tulajdoníthatjuk . . . Mindezekből csak annyi bizonyos, hogy a kisebbkörű műveltség okozhatta, hogy az ismeretlen költő nem tudta eléggé beleképzelni magát hősének ') Csereinél : otthon. 2) Csereinél költői hajlama és tehetsége kitűnik históriájának számos helyéből. E költői helyeket Jókai s más regényíróink fölhasználták műveikben. Az ifjú Cserei még kalendáriumait is mind teleirogatta saját és másoktól idézett verseivel. Barcsai Gáspár tragikus haláláról megmentett két szép elegiát. 1740 második felében Ovidius után maga is irogatott több figyelmet érdemlő elegiát alexandrinus versekben. Egyikbe a Thököly virágénekének 29. vers-szakát is befoglalta. Testtel-lélekkel mily igaz kuruez volt az ifjú Cserei, tanúsítja egyik észrevétele 1691-ben. Elein örvendett, hogy maga is megmenekült a »nyomorúságos bujdosásból.« Az év végén már ezt jegyzi be kalendáriumába Erdély meghódolásáról : »Az fa (török) járomból kiszabadultak s vas (német) járomban akattanak.« (Tört. Tár, 1893. 146. és 154. 11.)