Századok – 1907

Értekezések - FIÓK KÁROLY: Géza fejedelem neve és az Árpád-család névlajstroma Konstantinos Porphyrogenetosnál 585

610 FIÓK KÁROLY. helyesen bírálták el, és oly elméletnek vetették alapjául, a milyennek megbírására az az alap gyönge, képtelen. Másokétól egészen eltérő, de úgy történetileg, etlinographiailag, mint nyelvészetileg egyedül igazolható az az elmélet, melyet én a hunok nemzeti hovátartozóságának kérdésében már többször hangoztattam.1

) Hogy ez az elmélet nem szakítható el soha a skythák nemzetiségének kérdésétől, az már az eddig elmondottakból is kiviláglik. Ebben van a kérdés megoldásának ereje, de egyszersmind gyöngéje is. Ereje annyiban, hogy így több becses forráshoz, bizonyítékhoz jutunk, mint ha a hunokat kizárólag a Priskos Rhetor gyújtotta gyér világnál veszszük szemügyre, így Priskos mellett Herodotosnak, az indoskytha érmeknek, sőt meglátjuk, Konstantinos Porphyrogenetosnak megbízható adatait is bevonhatjuk vizsgálódásunk körébe. Az ethnographai és nyelvi bizonyítékok, a mennyiben kellő kritika mellett vonatnak tanuságtételre, nagy időközöktől elválasztva is ugyanazon jó szolgálatot teszik. Gyöngéje a kérdés szélesebb alapozásának az, hogy a skytha-kérdés még több sikertelen megfejtési kísérletnek volt kitéve, mint a hun kérdés maga ; a mi nem annyira azt igazolja, hogy a kérdés megoldhatatlan, mint inkább azt, hogy megoldását ott keresték, a hol e kérdésben keresni való nem volt. A skytha-kérdésben nekem elég, ha most csupán összegezve kijelentem, a mit egykor bizonyítgattam, hogy Herodotosnak köz- és tulajdonnévi skytha szavaiból, körülbelől 50 szó, több mint három negyed rész az ugor, kevesebb mint egy negyed rész az árja nyelvek szókincséhez tartozik. Ugyanezt az arányt találjuk a Priskos király-skvtháinál, a hunoknál. Már többször említettem, ez értekezés folyamán, hogy én a hunok nyelvéül azt a nyelvet tudom és vallom, a melyet a királvskythák ősidőben elszakadt ága mentett meg és használ mai napig északnyugati Szibériában, az Ob és Irtis folyók alsó folyásánál, t. i. az osztják nyelvet. Ez állításomat, mit ma. a fentebb elmondottakban a Priskosnál talált történeti, meg a névadási közös szokásban megnyilvánuló ethnographiai bizonyítékkal is erősítettem, ez állításomat akkor hét vagy nyolcz, főleg az Etele ') Árják és ugorok érintkezéseiről, 11. 1. jegyz. Őstörténet és kritika. Századok, 1896. 9. és 10. fűz.