Századok – 1907

Értekezések - FIÓK KÁROLY: Géza fejedelem neve és az Árpád-család névlajstroma Konstantinos Porphyrogenetosnál 585

598 FIÓK KÁROLY. mezésével nem tudta Miklosich tanítását, ki ezt a szót szláv nyelvkörből eredőnek mondja, jobb tanítással hallgattatni el ; a Mundiuch név fejtegetésében pedig olyan kudarczot vallott, mely neki tanulságul szolgálhatott volna. E névnek sem külső alakját,1

) sem belső tartalmát nein tudta megközelíteni. Es mégis kimondja eredményűi : nomen nimirum Germanicum est, ut filiorum Mundiuchi nomina Attila et fíleda, fortasse et fratrum . . . 2) Mi sem kínálkozott inkább, mint annak megértése, hogy miért visel Jordanesnél és Priskosnál gót nevet a hun király. Attila táborkarában nagy számmal voltak előkelő gótok, és Priskos hallhatta ezek ajkáról a fővezér nevét, Jordanes meg egyenesen született gót volt. Ha pedig a hun király eredeti hun nevét : Atye-le, a gótos alakkal : Att-ila, összehasonlítjuk, lehetetlen észre nem venni a két név közt meglevő csodálatos egyezést nemcsak külső formában, a mi már maga elegendő lenne népetymologia alakítására, hanem még belső tartalomban, azaz jelentésben is, jelentvén mind a kettő egyformán, de egyik hun, másik gót nyelven atyuskát ; úgy hogy a két névalakban a népetymologiának valami ritka, sőt tán páratlan tökéletes alakját látjuk. Nem ilyen szép, de mindenesetre népetymologia példája a Rugila név is, melyet, minthogy mind Priskos, mind Jordanes egyezőleg Rua ('Poóa; és Ruá) alakban írtak, alig érdemes figyelemre méltatni. Czélunknak megfelelően pedig elég az Attila és Rugila nevekről igazolni annyit, hogy mind a kettő a gót nép ajkáról vett puszta népetymologia, és így ethnologiai kérdés eldöntésére egészen értéktelen alkotások. Nálunk Attila nevével Müllenhoff szellemében, de nála is többet állítva, foglalkozott Bleyer Jakab.3

) Nem kevesebbet akar phonetikai törvények segítségével bebizonyítani, mint azt, hogy »a magyar Ethela-Ethele nevek magyarázatánál az Attila gót Müllenhoffnak a Jordanes adta Mundzuchus alakról az a véleménye, hogy »barbare scriptum est, ut Scandza pro Scandia . . . sed et Mundiuchus a vero tantundem abest« . . . s) E véleményét Müllenhoffnak én a Mommsen Geíica-jának (Berolini, 1882) kiadásából ismerem. A Zeitschrift f. deutsche Altertum Xl-ik kötetét nem tudtam megkeríteni és vele összevetni. A Deutsche Altertumskunde pedig Müllenhoffnak ez elméletét — miért, miért nem — de nem vette föl. ») Id. m. 24. 1.