Századok – 1907

Tárcza - Szláv történeti szemle (Margalits Ede; Zs. Gy. és Ernyey József) - Slovenské Pohĺady 571

572 TÁRCZA. a németség megértette, megmutatta akkor, mikor a zentai diadal után a magyarság megkérdezése nélkül kötött békét. Ekkor élesedni kezdett az ellentét, mely azután Rákóczi harczaiban ki is tört, de az események fejlődése megmutatta, hogy az örök ellentétek mellett van a magyarság és németség közt valami önkénytelen, mélyen gyökerező szövetség is. Ezt igazolták a XVIII-ik század eseményei. Horvátországot provinciává sülyesztik, a szerbek szabadalmait megnyirbálják, a németek szorítani kezdik a nemzetiségeket a magyarok javára. Ezt folytatta tovább Metternich politikája, ideát pedig a szlávok esküdt ellensége, József nádor. Az irányon nem változtattak az 1848/49-iki események, sőt még fejlesztették azt, a mennyiben még Ausztriában is inaugurálták a rendszert a szlávság fejlődő hatalmának megtörésére. Mindenesetre súlyos vétkek ezek, és Hilferding, Grot s mások még ezek után is bízni tudnak abban, hogy a döntő küzdelemben, mely a szláv és germán hatalom kérdése felett fog lefolyni, a magyar népre számítani lehet. Egy másik közleményben (190—199. 11.) Komenius reformja Németországban a XVII. században czím alatt Kvacala János közli egyik szentpétervári előadását, mutatványúl a szerzőnek Komeniusról szóló monographiája első kötetéből. Botto több czikkel szerepel az előttünk fekvő évfolyamban ; mindegyik instructiv irányú, a nagy közönség számára. Forrásait nem közli, de úgy látszik, túlnyomólag Bezek cseh történetíróra támaszkodik. Tanulmányai : I. Lipót és a Wesselényi-féle összeesküvés (252—270. 11.) s ezzel összefüggőleg (367—391. és 490—511. 11.) I. Lipót és Thököly Imre. Mind a kettőben az események jóindulatú leírását adja. Ugyanezt mondhatjuk I. Lipót és II. Rákóczi Ferenez cz. tanulmányáról (698—720. 11.), mely Thaly, Horváth, Szalay, Fiedler stb. nyomán készült. Külön figyelmet érdemel azonban a dolgozat zárófejezete, mely a tótság szerepét tárgyalja a Rákóczi-féle mozgalmakban. Felfogása szerint külön áll ebben a pórnép és külön az előjogait féltő nemesség, mely a szabadság zászlai alá tódult, mert a »pro libertate« jeligét mindenki a maga szájaíze szerint magyarázta. Megfért ebben a politikai, hitbeli és sociális szabadság. Az utóbbi véget ért Bolhánál, de az elnyomott pórnép forrongása tovább tartott. Jellegző tünete ennek a hírhedt rabló, Jánosik szerepe, a ki épen ez időben fegyvert fogott a nemesség ellen ; !) pedig Rákóczi emlékirata azt mondja, hogy a tót és ruthén népnek nem voltak kívánalmai és panaszai. Az evangelikus hitű köznépet a papság magatartása vitte Rákóczi táborába. Pilárik, Horcicka, Kalinka, Masnik, Krman, Bél Mátyás stb. tótságuk lelj es tudatában csatlakoztak Rákóczihoz, hirdették nyelvük jogait, de csak elvben, 0 Sőt császári szolgálatba is állott.