Századok – 1907

Tárcza - Szláv történeti szemle (Margalits Ede; Zs. Gy. és Ernyey József) - Slovenské Pohĺady 571

TÁECZA. 571 SZLÁV TÖRTÉNETI SZEMLE. 1904. — SLOVENSKÉ POHLADY. Casopis zábavno-poucny. Redaktor a vydavatel Jozef Skultéty. XXIV. évf. Turóczszentmárton, 1904. 1—824. 11. Ezen élénken szerkesztett havi folyóirat történelmi tárgyú közleményei közül kiemeljük a szerkesztőnek Madari a Austria cz. tanulmányát (1—11. 1.), melyről annak idején a Cesky Casopis azt írta, hogy tendentiája az akkori politikai világban sokat feszegetett cseh-magyar szövetség ellen irányúi. Sorra veszi a történelmi eseményeket, a magyarok bejövetelétől kezdve a mai napig, és azt bizonyítja, hogy a német és a magyar elem, noha látszólag egymás ellen tör, a valóságban, legalább a döntő pillanatokban, segíti egymást, és a magyarok mindenkor a németség szolgálatába állanak. A szerző Palackyval tart, midőn kimondja, hogy a magyarok bejövetele a legfontosabb világtörténelmi események egyike s egyúttal a legsúlyosabb csapás, a mi a szláv világot érhette. Álláspontjához mereven ragaszkodik, s nem hajlandó elfogadni Hilferding szelidebb nézetét, mely szerint a IX-ik század szláv birodalma magában is összeomlott volna. Tagadja Grot elméletét is, hogy az elgyengült cseh-morvákat épen a magyarság védte meg a Duna felől beözönlő németek ellenében, s mint legjobb eshetőséget, felállítja azt a tételt, hogy a XIII-ik századig ugyanannyit ártottak a magyarok a szláv ügynek, a mennyit használtak. Priemysl Otakar esetében megismétlődött a döntő fordulat s a magyarság állásfoglalását azóta is nyögi a szláv világ. Salamon Ferencz nézetével szemben, a magyarok ghibellin-ellenes álláspontját egyenesen szláv hatásból magyarázza, akképen, hogy az akkori királyok és herczegek szláv családi összeköttetéseik révén felismerték a német veszedelmet és állást foglaltak ellene. Az Anjouk politikája más irányban haladt, Mátyásnak pedig határozott iránya nem is volt, tehát nem akadt össze a németekkel. Ettől kezdve 1686-ig a magyarság összes törekvései, harczai, akarva vagy nem akarva, a németség javára gyümölcsöztek. Bethlen, Thököly, Rákóczi, függetlenségi harczaikban azért támaszkodhattak a tót felvidékre, mert itt elementáris erőben élt a német-gyűlölet. Ha kora megértette volna a költő Zrínyinek szláv lelkéből fakadt magas politikáját s mérsékelni tudja török-barátságát német-gyülölettel, más napokra virradt volna. A magyarok tökéletlen politikája azonban megtermette gyümölcsét ; mert mikor a szláv erőt (Sobieski) Ausztria maga mellé kapta s kiverte a törököt, ezzel Magyarországot is meghódította. Zrínyi jóslata így teljesült. Törökország európai térvesztése a magyarság jelentőségének alkonya volt ; és hogy ezt