Századok – 1907

Történeti irodalom - Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Ism. Révész Kálmán 555

TÖRTÉNETI IRODALOM. 557 tárgyalja Zsilinszky Mihály avatott tolla. A harmadik rész az 1791 évvel zárúl s ugyanezzel kezdődik a negyedik rész, mely egész napjainkig vezeti le a magyar prostestáns egyház történetét ; amaz Kovács Sándor, emez pedig Pokoly József derék munkája. Mind a négy szerzőnek óriási adathalmazt kellett feldolgoznia s roppant széles mezőt áttekintenie ; emellett rendelkezniük kellett azzal a rendező és alkotó képességgel, azzal a finom érzékkel, mely mindent a maga helyén ad s csak a szükségeset adja, de ebből semmit el nem hagy. Mind ebben a tekintetben, mind a szép, lelkes és lelkesítő előadás tekintetében mindnyájan elismerést érdemelnek. Közös munkával megalkották, felépítették a magyar protestáns egyház történetének négy külön csarnokból álló, de mégis öszhangzó nagy épületét, mely a maga egészében — mint egyik ismertetője mondja — szép, csodálatos és lebilincselő. Nem lehet hivatásom a pompás épületet minden egyes részletében vizsgálat alá venni. Bizonyára maguk az alkotók sem állítják, hogy munkájok minden egyes része kifogástalan. Nem lenne nehéz némely kérdésekre nézve kimutatni, hogy az újabban napfényre jött adatok szerint másként áll a dolog, mint a hogyan ők megírták ; különösen az első és második résznél látszik meg, hogy a szerzők nem vették mindenütt figyelembe a legközelebbi évek tudományos eredményeit ; talán azért, mert kéziratuk már évekkel ezelőtt elkészült ; míg a harmadik és negyedik rész alig hagy e tekintetben valami kívánni valót. így pl. egyes reformátorok élete és működési tere ma már sok ponton más világításban áll előttünk ; nem állhat meg továbbá az, amit a 223-ik lapon olvasunk, hogy t. i. a XVI. századból csak egyetlen olyan szabályzatot ismerünk, mely több vármegye protestánsainak rendjére vonatkozott, t. i. az 1598-ban megjelent Sopron, Vas és Zala-vármegyei lutheránus kánonokat, mert hiszen az úgynevezett Articuli majores már 1567-ben megjelentek Debreczenben s az egész Tisza-vidéken érvényesek voltak. Téves állítás, hogy az 1630 évi pápai kánonok elvesztek, mert megkerültek és Mokos Gyula munkájában közöltettek ; téves állítás (248. 1.), hogy a törvényhozó komjáti zsinat 1626-ban tartatott, holott a kánonok czímlapjának a szemben levő lapon látható fac-siiniléje is nyilván mutatja, hogy a zsinat 1623-ban volt. De mindezek s még számos adatbeli tévedések elenyésznek a munka érdeme és értéke mellett ; óhajtandó azonban, hogy a várható második kiadásban lehetőleg elkerültessenek. A nagy munkát 12 műmelléklet, továbbá közel 300 szövegkép és hasonmás illusztrálja, mely illusztráczióknak mind meg-