Századok – 1907

Értekezések - MARGALITS EDE: Kercselich Ádám Boldizsár 36

KERCSELICH ÁDÁM BOLDIZSÁR. 45 főkép ott, a hol Szlavónia Horvátországhoz való viszonyának végleges rendezéséről szól. Kárhoztatja, hogy Szlavónia a magyar országgyűlésre külön követeket küld s adózás tekintetében a magyar országgyűlésnek és a helytartótanácsnak van alávetve ; korholja azokat, kik ez állapot okai, melynek a vége az lesz, hogy Horvátországgal is így fognak bánni s a bán méltósága üres czímmé válik ; hibáztatja, hogy a horvát országos gyűlés az 1751-iki magyar országgyűlés törvényczikkeit csak felolvastatta és elfogadta minden megvizsgálás nélkül. Pozsega 1765-ben szabad királyi város lett s a meghirdetést a horvát káptalanok mellőzésével a pécsi káptalanra bízta ; ezért attól fél, hogy ebből majd azt fogják következtetni, hogy azon vidékek Magyarországhoz tartoznak. Másutt ismét a magyar alkotmány védelmére a temesi bánságnak Magyarországba való visszakebelezését ajánlja és óvatosságra int, nehogy kerülő utakon Horvátországot Ausztriához kapcsolják, a mire már I. Lipót törekedett és a mit tollával Ritter-Vitezovics is támogatott. Panaszolkodik, hogy őt is efféle szándékokkal gyanúsítják, pedig ő csak arra törekszik, hogy Horvátországot tisztességesebben kormányozzák. Sokat szenvedett paptársaitól s ezért hevesen kikel ellenök ; mégis valahányszor a papok jogait a rendek ellen kellett megvédeni, mindig készségesen pártjukat fogta irataiban ; így tehát nem igaz, hogy a papság ellensége lett volna, a miről vádolták. Hasonlóképen alaptalan az a vád is, hogy vallási dolgokban »újító és eretnek« ; ő csak az előítéleteket és visszaéléseket kárhoztatja. A görög keletieknek ellensége és helyteleníti a nekik adott szabadalmakat, ellenben a vallási uniónak nagy barátja. Az Annuák vége felé mind kevesebbet beszél önmagáról. A horvát helytartótanács felállítását bizalmatlanúl fogadja, mert ebben Mária Terézia a horvát rendek megkérdezése nélkül intézkedett ; nem sok jót vár tőle. Ezzel végzi az Annuákat. Az Annuák teljes czíme : Annuae sive história ab anno inclusive 1748 et subsequis (—1767) ad posteritatis notitiam. Ezen feljegyzéseit 1764-ben kezdte írni. Az előbbi évek (1748—1764) dolgait emlékezetből és jegyzetei alapján, s csak három év (1764—1767) adatait írta az eseményekkel egyidejűleg. Ez a mű voltaképen nem évkönyv, nem krónika, hanem mémoire és történelmi anyaghalmaz ; czélja önigazolás és saját működésének, fáradozásának ecsetelése, a miért jutalmúl csak szenvedés jutott neki. Az Annuák kéziratát halála előtt egy évvel lepecsételve a zágrábi jogakadémia könyvtárában helyezte el azzal, hog)' az csak halála után bontandó fel. Mikor felbontották, elképedtek tartalmán. A horvát helytartótanács horvát osztályának főnöke, az író volt tanítványa, báró Skerlecz Miklós, a kéziratot gróf Festetich tanácsosnak adta ki véleményes jelentéstétel végett, a ki a tanács előtt fájó szívvel tett jelentést az Annuák mérges és gyilkos tartalmáról. Pandora szelenczéjé-