Századok – 1907

Értekezések - MARGALITS EDE: Kercselich Ádám Boldizsár 36

44 MARGALITS EDE, vontak tőle. Szorgalmasan dolgozott és a munkában keresett vigasztalást ; betegeskedni is kezdett, de azontúl semmi fontosabb esemény nem zavarta fel nyugalmát. Laurencsics Miklós jezsuita 1762-ben kiadta Vitezovios krónikáját. Ebben az 1744—1762 évi részt Kercselich adatai alapján írta, kiről a toldalékban mondja, hogy »sokat szenvedett mint az üdvözítő s mindvégig szerette hazáját és a tudományokat.« Kercselichet nemsokára ismét hazaárulással vádolták. A bécsi udvari nyomdában megjelent Kollár Ádám munkája : De originibus et usu perpetuo potestatis legislatoriae circa sacra apostolicorum regum Hungáriáé, mely erősen támadta a magyar alkotmányos jogokat. Pozsonyban 1764 julius-havában épen együtt volt az országgyűlés, melyen jul. 3-án Mária Terézia férjével és fiával Józseffel megjelent. Az udvar tagadta, hogy része volna Kollár munkájában s azt el is tiltotta, de a rendek nem hittek és megtagadták a javaslatok tárgyalását. Barkóczy primás palotájából nemsokára egy ellenirat jelent meg Vexatio dat intellectum czímmel, mely a nemesség jogait védelmezte a királyival szemben.1) Barkóczy kegyvesztett lőn és sokaknak esküt kellett tenniök, hogy nincs részök a szerzőségben. Paksy püsp'ik azt vitatta, hogy a De originibus stb. munka szerzője nem Kollár, hanem Kercselich ; ez meg azt állította, hogy a Vexatio cz. iratot Paksy írta. Kétségtelen, hogy Kollár sok adatot merített Kercselichnek De sublimiuhi duarum potestalum jundamento et concordia és Dissertatio de Tripartite czímü műveiből, fel is említi, hogy sokat köszönhet Kercselichnek, a kit ezért hevesen vádoltak. Az Institutiones politicae pro captu stúdiósáé juventutis cz. munka kézirata lappang. Kéziratban maradt a pécsi egyházmegye története is : Ad Dei glóriám episcopatus Pente- seu Quinqueecclesiensis ecclesiae notitiae veteres (1764). Ezt Klimo pécsi püspöknek ajánlotta Kercselich. A püspök azzal küldte vissza kéziratát, hogy nem érdemes kinyomtatni. Ma csakugyan értéktelen, de van két nagyérdekű függeléke. Az elsőben értekezik Horvátország viszonyáról Magyarországhoz Szent László és Kálmán korától a XV-ik századig ; a másodikban azt fejtegeti, hogy a három alsó vármegye nem tartozik Magyarországhoz, hanem Horvátországhoz. Ez a legrégibb értekezés ezen tárgyról. A bevezetésben is értékes adatok vannak az akkori történetirodalom és irodalomtörténet köréből, valamint saját dolgozatairól. Panaszolkodik, hogy érdemeit nem ismerik el sem az udvarnál, sem hazájában, s azon tanakodik, nem volna-e legjobb minden munkáját tűzbe vetni. Az Annuákban több helyen a horvát álláspontot védelmezi, г) A Vexatio dat intellectum cz. röpiratról olv. Concha Győző czikkét. Századok, 1880. 590. 1.