Századok – 1907
Értekezések - REINER JÁNOS: A magán kegyúri jog hazánkban a középkorban 490
500 KEINER JÁNOS. telesen adományozta el ; még pedig mindig osztatlanúl ; az ilyen adományozást az esztergomi érseknek is jóvá kellett hagynia. Ezenkívül az átruházás mellett is az ilyen jog bizonyos tekintetben még mindig királyi maradt, melyre nézve a király bizonyos legfőbb felügyeleti s ellenőrzési jogot tartott fen magának, s az ilyen jogot minden ok nélkül vissza is vehette: Mindez a királyra hárult kegyúri jog tekintetében nem áll fen s nem jön figyelembe. A városi kegyúri jog is csak egyik jelentkezési formája a királyi kegyúri jog adományozás útján való átruházásának ; illetőleg ezen kegyúri jog a királyi birtokon eszközölt alapítás útján létesült: A városi kegyúri jog ugyanis úgy keletkezett, hogy vagy a király ruházta át a telepes községekre vagy a város lakosaira a királyi alapításból létesült egyház felett bírt kegyúri jogot, vagy pedig maguk a község lakosai építették a királytól haszonvételül bírt királyi birtokon a templomot, melyre vonatkozólag a terület tulajdonjoga alapján őt illető kegyúri jogot ruházta át a király a telepesekre, a község lakosaira; Ezen eljáráshoz hasonlóan egyes magánbirtokosok is megadják a birtokaikon megtelepített vendégnépeknek a lelkészválasztás jogát. Egyházi testületek, káptalanok, szerzetes monostorok szintén szerezhettek kegyúri jogot ; még pedig vagy úgy, hogy maguk alapítottak birtokaikon egyházakat, vagy pedig létező egyházakat és kegyúri jogokat ruháztak rájuk egyesek, családok, vagy a király. Ezen átruházásokkal kapcsolatban s azokra való tekintettel fejlett ki az incorporatio intézménye, melynél fogva az egyházi hatóság örök időkre átengedte a káptalannak, vagy szerzetes monostornak azon plebánia-egyházat vagy kápolnát összes jövedelmeivel együtt, a melyre vonatkozó kegyúri jogát ruházta át a kegyúr az illető egyházi testületre: A kegyúr tehát csak a létező kegyúri jogot ruházta át az egyházi testületre s csak az egyházi hatóság volt jogosult magát az egyházat — jövedelmeivel — bekebelezni, incorporálni azon egyházi testület javadalmaiba ; a mi azonban az adományozó kegyúr akarata ellenére nem történhetett: A jogot nyert egyházi testület köteles volt az incorporált egyház szolgálatára alkalmas egyházi személyt tartani s az ilyen lelkészt, a perpetuus vicarius-t az egyházi testület választotta és vagy maga instituálta, ha erre jogot nyert, — a mi a pleno jure incorporatio val járt — vagy pedig az erre hatáskörrel bíró egyházi személynek mutatta be megerősítés végett:
