Századok – 1907

Értekezések - REINER JÁNOS: A magán kegyúri jog hazánkban a középkorban 490

REINER J. — A MAGÁN KEGYÚRI JOG HAZÁNKBAN A KÖZÉPKORBAN. 497 Kollányi könyve különben is értékes és kiváló jelensége az ezen megbeszélés bevezető soraiban oly fontosnak jelzett azon munkának, melynek feladata az egyház jogi intézményeinek magyarországi fejlődését tisztázni és felderíteni. Ezen feladatra való tekintettel ki kell emelnünk azt, hogy Kollányi vagy külön jogászi felfogást is vitt bele munkájába, vagy a történész itt a jogászi szempontokat jogászilag volt képes megérteni és értékelni. Ennek tulajdoníthatjuk a kérdésnek belehelyezését azon általános fejlődés menetébe, mely a germán népektől s a germán felfogásból kiindulva, a kegyúri jognak addigi — túlnyomólag egyházi kegyen, egyházi engedélyezésen alapuló — jellegét és fejlődési irányát átalakítja. Kollányi, az uralkodó felfogástól és elővéleménytől menten, arra az eredményre jut, hogy az egyház kebelébe lépő Magyarországban is megvan a mai kegyúri jog előzményét képező azon jogintézmény, mely az egyházhoz tartozó más népeknél és országokban kialakult. És igen természetesnek látszik, — a mit Kollányi adatokkal igazol — hogy ezen jogintézményre vonatkozólag is azon formákat és alakulatokat, részben azon felfogást kell itt találnunk, a melyet az egyház jogi intézményei tekintetében mintául és forrásúi szolgáló népeknél találunk. Hiszen a kegyúri jog intézményénél is gondolnunk kell arra, hogy a kezdet kezdetén levő egyház, melynek az egyház intézményeivel és szellemével ismerős saját közegei, szervei alig lehettek, maga nem teremthetett máshol nem ismert, önálló és kizárólagosan magyar egyházi jogintézményeket, nem hozhatta létre azoknak másutt ismeretlen alakulatait. Az akkori kor felfogása mellett és alakulatai között érthető és épen nem lehetetlen, hogy az uralkodó, a térítő, az apostol, az egyházat szervező, püspökségeket alapító király jogot nyerjen arra, hogy a püspökségeket collatio erejével betöltse ; azonban az már nehezen érthető és nehezen képzelhető, hogy a magánosok és egyes családok által saját birtokaikon, saját vagyoni erejükből emelt templomok, egyházi intézetek felett a fejedelem, a király gyakorolja és csak ő engedélyezhesse szabad tetszése szerint azokat a jogokat, melyeket az egyházban — melynek kebelébe az ország épen belépett — az alapító saját jogán követel magának. Ez ellenkeznék a kor egyik alapfelfogásával. És Kollányi épen azt mutatja meg, hogy a magán kegyúri jognak akkori alakulata Magyarországon is azon tulajdonjogi felfogással van összenőve, mely az egyházban — annak egyes részeitől eltekintve — a germán birtokviszonyok és tulajdonjogi felfogás alapján akkor irányadó hatást gyakorolt. SZÁZADOK. 1907. VI. FÜZET. 32