Századok – 1907

Értekezések - REINER JÁNOS: A magán kegyúri jog hazánkban a középkorban 490

REINER J. — A MAGÁN KEGYÚRI JOG HAZÁNKBAN A KÖZÉPKORBAN. 495 menynek lényege vezetett — legalább a későbbi időkre nézve — helyes állásfoglaláshoz ; habár ez tulaj donképen nincs öszhangban a kifejezett alapgondolattal s az átmenetet nem magyarázza meg és nem igazolja, vagy fölöslegesnek tünteti fel az egész magyarázati kísérletet. Komolyabb kifogásokba ütközik az a tanítás, mely szerint a magán kegyúri jognak forrása az általános, egyetemes királyi vagy apostoli királyi kegyúri jog, pápai adományozáson, engedélyezésen vagy pápai beleegyezés által való megerősítésen alapuló jogkör vagy joggyakorlat lenne ; mert a kegyúri jog pápai adományozása, engedélyezése vagy elismerése soha ily alakban nem jelentkezett és a fejlődés tényleges történeti menetének körében nem is jelentkezhetett ; habár elvileg nincs is kizárva annak lehetősége, szem előtt tartva azon elvi lehetőséget, hogy a pápa az egész intézményt megváltoztathatja vagy meg is szüntetheti. E mellett a szóban levő tanítás nem tudja magyarázatát s igazolását adni annak, hogy később mikor, miért és mi által vesztette el a magyar király az ő általános, egyetemes, az országban létező és keletkezendő minden egyházra és egyházi intézetre vonatkozó s az ismertetett tartalommal bíró kegyúri jogát ? Hiszen később pozitív jogszabályokban is láthatjuk annak igazolását, hogy magán személyek magán alapítás alapján s más törvényes és jogos czímen is szerezhetnek és bírhatnak kegyúri jogot, nemcsak királyi adományozásból, — itt már létező kegyúri jognak adományozását értve alatta. Ha tehát az előrebocsátott észrevételek és megfontolások figyelembevételével, a magán kegyúri jog hazai történelmének concret vizsgálata nélkül tekintjük is annak az általános, egyetemes királyi kegyúri joghoz való viszonyára vonatkozólag felállított tanításokat és magyarázatokat, lehetetlen nem látni, hogy mint dogmatikus tétel sem lehet indokolt és igazolt azon tétel és tanítás, mely szerint minden magán kegyúri jognak gyökere és forrása az általános, egyetemes királyi kegyúri jog, illetőleg a királyi vagy apostoli királyi főkegyúri jog. Ez lehet az oka annak, hogy az uralkodó felfogás hívei azt is szükségesnek látják tanítani, hogy az első századokban, a földesúri hatalom kifejlődéséig, az országban minden egyházat tényleg a király alapított, a minek classikus bizonyítéka gyanánt Verbőczy Hármaskönyve (I. R. 11. cz.) szerepel. Szent István decretumai ugyan már mást tanúsítanak, midőn (II. 34. fej.) azt rendelik, hogy minden tíz község építsen templomot és szolgáltassa a megállapított szükséges dos-1 ; míg a királynak — ezen rendelés szerint az ekként létesítendő, alapi-