Századok – 1907

Értekezések - REINER JÁNOS: A magán kegyúri jog hazánkban a középkorban 490

494 KEINER JÁNOS. — minden más ténykedés, szolgáltatás és jogalap nélkül — szerezhető is magán kegyúri jog, miután minden egyház, egyházi intézet és javadalom kegyura a magyar apostoli király, illetőleg a fent érintett magyarázati kísérletek egy része szerint egyszerűen a magyar király. Természetes, hogy az ilyen felfogásnak és tanításnak dogmatikus tétel formájában való megállapítása, sőt esetleg kifejlődése is lehetséges akár aprioristikus feltevések, akár a történelmi tények félreértése alapján ; de az is kétségtelen, hogy ezen dogmatikus tétel — a konkrét történelmi fejlődés adataival való szembeállítás nélkül is — szükségszerűleg beleütközik számos komoly, határozó jellegű megfontolásba s jogi és tényleges ellenmondásba. így mindjárt magának a magán kegyúri jognak, mint egyházi jogintézménynek lényegébe ütköznék annak a feltevése, hogy valakit — itt a magyar királyt — minden egyházra s minden egyházi intézetre és javadalomra nézve a kegyúri jog megillessen, tekintet nélkül arra, hogy azon egyházat, egyházi intézetet ki alapította, ki létesítette ; és viszont másfelől a tulaj donképeni alapítót meg épen ne illethesse meg a kegyúri jog, hacsak a király ezt az ő részére nem engedélyezi. Ez lehet a magyarázata annak, hogy pl. Mihalovics — a kinek magyarázati kisérlete szerint a magyar király mint államfő és egyházszervező által ezen minőségében igénybe vett jogkört képez a magán kegyúri jognak is forrását képező főkegyúri jog — nem bír elzárkózni azon megfontolás elől, hogy a magán kegyúri jog eredeti forrásának állított királyi engedélyezés, adományozás, nem tekinthető másnak, mint jog-átvivő translatorius ajándékozásnak, a már létező jog donatiojának, tehát nem teremti meg, nem létesíti azt, mint pl. a közönséges egyházjog értelmében a pápa tehetné. Természetes, hogy ezen egyházjogi álláspont érvényesítését logikailag viszont azon tételnek kell megelőznie, hogy minden királyi adományozás tárgyát képező kegyúri jog az egyház által elismert valamely jogczímen már létezett. Mihalovics munkájában — az ismertetett magyarázati kísérlettel ellentétben — tényleg ezen gondolat látszik érvényesülni ; mert ő csak addig beszél arról, hogy kizárólag királyi engedélyezés és adományozás által lehet magán kegyúri jogot szerezni, míg a nemesek nem szerezhettek földesúri jogokat ; mert mikor már mint földesurak intézkedtek, egyházak és plébániák alapítása által is szerezhettek kegyúri jogot ; épen úgy, mint az külföldön szerezhető volt. Itt tehát a magán kegyúri jognak, mint egyházi jogintéz-