Századok – 1907

Értekezések - MARGALITS EDE: Kercselich Ádám Boldizsár 36

KERCSELICH ÁDÁM BOLDIZSÁR. 43 1756 decz. 29-én megfosztotta kanonoki jövedelmeitől, hogy azokból fedezze, a mit »sikkasztott.« Az igazságtalan pert évekig húzták, s miután a vádakból semmit sem tudtak bebizonyítani, nehogy a püspököt compromittálják, Kercselichet felmentették azon feltétel alatt, hogy a püspöktől bocsánatot kérjen. Ezt meg is tette, de a kibékülés csak színleges volt. 1760-ban újra elfoglalta kanonoki állását. Négy évig semmi jövedelme sem volt. Az új horvát bán, gr. Nádasdy Ferencz, a maga tájékoztatására felkérte, írja meg neki egy munkában, hogyan kormányozták elődei Horvátországot. Kercselich barátai vendégszeretetéből élve, magával vitt jegyzeteiből, a Corpus Jurisból, Vitezovics és Lucius műveiből rövid idő alatt megírta Systemata varia gubernii regni Hungáriáé et Sclavoniae cz. müvét, melyben a bánok sorrendjét adja, vázolva kormányzásuk módját Kálmán királytól 1715-ig ; megállapítja, mi volt a totius Sclavoniae banus, a tengermelléki (primőrjei )bán, a dalmát-horvát bán, a szeverini, jajczai, boszniai bán, mily időrendben kormányoztak, mikor keletkezett a károlyvárosi és a varasdi generalatus. Főképen Ritter-Vitezovics banologiájára támaszkodott. Az eredeti kéziratot átadta a bánnak, de barátai is lemásolták maguknak. E műve soha sem jelent meg nyomtatásban ; új dolog, az író vallomása szerint is, nincs benne. A bán ötven aranynyal jutalmazta munkáját és igen megdicsérte. ínségében ifjak tanításával foglalkozott. Tanítványai a Sermage, Hadrovic, Penovic', Vrhovác és Raffay családok ivadékai voltak. Sermage Péter gróf kivette János nevű fiát a Terezianumból és Kercselichre bízta. Ezért megharagudtak a jezsuiták, kik akkor a Terezianumban tanítottak és a grófot bevádolták a királynőnél. Sermage mentegette magát, de a királynő helyeselte eljárását. Kercselich philosophiáját mint eretnekséget megtámadták a jezsuiták és francziskánusok, mert szakított a scholastikával. Kercselich panaszkodik, hogy a jezsuita iskolákban a latin nyelven kivűl épen semmit sem tanulnak meg alaposan ; nem szerette sem a jezsuitákat, sem általában a szerzeteseket. Mikor 1756-ban Belovárba és 1764-ben Károlyvárosba tanárokúi cseh piaristákat hoztak be, ezeket az udvar kémeinek nézte. A jezsuiták ellen való ellenszenvét — úgy látszik — nem hirdette, különben Thonhauser Theophil provinciális 1752-ben nem illette volna az »amicus jesuitaruin« névvel ; de szabad folyást engedett nézeteinek a halála után publikált Annuákban ; itt- lelkesen dicsőíti Barkóczy Ferencz egri püspököt, mert kiszorította a jezsuitákat a lyceumból ; a prímást, mert kitette őket a nagyszombati seminariumból és a bécsi Pazmaneumból, s örömmel kiált fel : »A jezsuita igából felszabadítottak minket !« A püspökkel való látszólagos kibékülése után 1760-ban újra elfoglalta kanonoki állását, de némely jövedelmeket akkor is meg-