Századok – 1907

Történeti irodalom - Kont; Ignace: Alexandre Petőfi. Ism. Kr. L. 454

454 TÖRTÉNETI IRODALOM. 454 ifjúsági könyvtár. Ezen czímek időjártával egyre gyarapodnak oly időrendi egymásutánban, a mint az Értesítőkbe bejutottak, vagy a mint a gymnasium életében fölmerültek. így pl. később megjelenik egy-egy programm-értekezés bemutatása, az ösztöndíjak és jutalmak, az iskola állapota az iskolai évben, a statisztikai kimutatások, az ifjúsági körök és előadott tantárgyak. Ezután a Matricula scholae centralis Najy-Székelyini nyomán közli a szerző a gyönki gymnasium tanulóinak névsorát 1806—1900-ig ; a könyv legvégén pedig a tanárok neveit és életrajzát olvassuk 1806-tól kezdve szintén 1900-ig terjedőleg. Mindebből kitűnik, hogy a mű sok érdekes adatot felölel. Ez adatok közül azonban el kellett volna maradni a tanárok magánéletére vonatkozó olyan megjegyzésnek, a minőt a 26—27. lapon olvashatunk. Ennek megemlítése nélkül a gymnasium története nem szenvedett volna csorbát, mert az ilyen dolgok nem a gymnasium történetébe valók. BÉKEFI RÉMIG. G. Finzi : Pétrarque, sa vie et son oeuvre. Traduit par Mme Thiérard-Baudrillart. Préface de Pierre de Nolhac. Paris, 1906. Kis 8-r. 324 1. E munka eredetileg olasz nyelven jelent meg 1900-ban, s most franczia fordításban Pierre de Nolhac, a Pétrarque et Vhumanisme czímű könyv ismert írójának előszavával. A szerző a nagy költőnek életét rövid öt fejezetben mondja el, majdnem kizárólag a Petrarca műveiben, főleg leveleiben található adatok nyomán ; azután további hét fejezetben taglalja a költő szerelmét és költészetét ; benső barátságát ; a költőt mint humanistát ; az ő olaszságát (l'italianité) ; továbbá a szellemi és erkölcsi világot, melyben élt ; a nála lelhető anomaliákat ; végűi nagyságát és hírnevét anyagi és szellemi tekintetben. A fordítás a szerző fölhatalmazásával készült, de minden hozzáadás és átdolgozás nélkül. S miután a fordító nem használta fel még az utolsó öt év folyamán megjelent apróbb-nagyobb franczia és olasz munkákat sem, nem kell csodálkoznunk rajta, hogy a különböző német, angol és amerikai dolgozatokat sem méltatta figyelmére. Fraknói Vilmos Petrarca és Nagy Lajos czímű akadémiai értekezésének — mint gondolhatjuk — még hirét sem hallotta ; pedig az a két okirat, melyet a magyar történetíró a vatikáni regesták közt felfedezett, némi világot vet Petrarca 1347-iki olasz útjára. Különben a szerző — úgy látszik — nem igen törődött