Századok – 1907

Történeti irodalom - Fináczy Ernő: Az ókori nevelés története. Ism. Békefi Remig 344

TÖRTÉNETI IRODALOM. 345 Mármost az a fontos kérdés vár eldöntésre : vájjon Fináczy munkája mint tudományos kézikönyv megállja-e helyét? A külföldi tudomány a paedagogia történetét a mult század folyamán jeles művekben dolgozta fel. Fináczy, mint a paedagogiának a budapesti tudomány-egyetemen tanára, hivatásához mérten, szaktudománya irodalmának széleskörű ismerete és tanulmányozása alapján oldotta meg feladatát. Műve négy részre oszlik : a keleti népekről, a görögökről, a rómaiakról és a zsidókról szóló részekre. A keleti népek közül a chinaiak, egyiptomiak, hinduk és perzsák nevelésügyével foglalkozik, bevonván tárgyalásába a társadalmi viszonyokat és a művelődés alakulását is. Kár, hogy — tekintettel a legújabb világpolitikai változásokra — a keleti népek főbb typusainak rajzába nem vette föl a japánokat is, a kik felé a mai nemzedék fokozott érdeklődéssel fordúl s ismerni kívánja azon nép szellemi életének csiráit, melynek tettei előtt az egész világ bámulattal áll meg. A görögökről szóló részt a görög nép és görög szellem magasan szárnyaló ismertetése vezeti be. Mind ebben, mind a görög nevelés korszakait ismertető fejezetben, szerzőnk a görögökről általában beszél, s az olvasó azt gondolná, hogy mindez az egész görög népre vonatkozik. Pedig nem így van. Mert — mint a szerző később (60. 1.) maga is mondja »azok a korszakok, melyekről idáig szó volt, főleg a nagy többségben levő ión népek nevelésének fejlődésében állapíthatók meg. Mert, a midőn általában görög nevelésről szólunk, első sorban az iónokra s ezek közül megint különösen az attikaiakra gondolunk.« De meg a szerző a görög szellem általános képében (17.1.) ügyes vonásokkal magyarázza meg, hogyan vált a görög szellem hajlékonynyá, később (61. 1.) mégis így ír : »Mert ha az iónoknak csodáljuk hajlékonyságát, a dórokban az erő és hajthatatlanság köti le figyelmünket.« Szerintem az általánosításban ennyire menni nem lehet. S az egész hiba csak a czímben van ; mert ha a szerző »a görög nép és görög szellem« s »a görög nevelés korszakai« cz. fejezetek élén a görög szó elé az ión nevet is oda tette volna, akkor a fejezetek czíme nem mondana többet, mint a mennyit az említett fejezetek elmondanak, s a részlet nem volna ellentétben az általánossal. De ha a szerző az általánosítás kedveért az eredeti czímekhez ragaszkodnék, akkor is a fejezstek élén kellene megjegyeznie s nem ezek után (60. 1.), hogy itt tulaj donképen nem minden görögről, hanem csak az iónokról lesz szó. A görög nevelésben megkülönbözteti szerzőnk a homéri kort ; a régi. nevelés korát, mely a perzsa háborúkig terjed ; az