Századok – 1907

Értekezések - TAKÁTS SÁNDOR: Műveltségtörténeti közlemények - III. A magyar patika 332

336 TAKÁTS SÁNDOR. ne légyen szabad sátora kivűl másutt fehér marhával kihordozkodni sátorából... Ha ki elhagyít nyilas helyet, másnak szabad légyen reá állani. « !) A nyilas kalmároknál kisebbrendű kereskedőket, a kiknek t. i. sátort vetniök nem volt szabad, kádas kalmároknak nevezték. Ezek áruikat kirakták, de szekerük és sátoruk nem volt, tehát csak olyan butyros vagy börbönczés kalmárok lehettek. Másképen kádas módon, nyíl nélkül levő kalmároknak is mondták őket. Az ilyen kereskedő sátort nem vethetett, hanem »ha hó vagy eső esnék, olyankor valami ponyvát vagy gyékényt szabad légyen marhája felett felvonni vagy teríteni, hogy kárt ne valljon.« 2

) A kalmárok között olyanok is akadtak, a kik vásárokra és szabad sokadalmakra nem jártak, hanem a városokban egy-egy favagy kő-boltban, vagyis -patikában ütötték fel tanyájukat s állandóan ott kereskedtek. Az ilyen kalmárokat patikárus vagy patikás (boltos) kalmároknak nevezték. A régi patika szót a gyógyszertárral összetévesztenünk nem szabad. Patikáink és patikás vagy patikáros kalmáraink t. i. már akkor is voltak, mikor a gyógyszertárakat még nem ismerték. A régi patika szót tehát a mai értelemben használnunk nem szabad, mivel az nem patikát (gyógyszertárat), hanem kalmárboltot, kereskedést jelentett.3

) Nyelvtörténeti szótáraink szerint ugyan a patika csak gyógyszertár-t jelent, de ez a magyarázat hibás. Mert magyar városainkban még a XVI-ik században sem voltak gyógyszertárak, annál kevésbbé az előző századokban. Egyik-másik nagyobb német városunkban a XVI-ik század közepén találunk ugyan már apothecarius-t, de még ezek a német apothecariusok sem voltak gyógyszerészek, hanem fűszer-kereskedők. Kassán 1550 körűi szerepel pl. bizonyos Antoni Maria Apothiiker. Ez az apothäker a pozsonyi harminczados kimutatása szerint csak úgy járt szekerével Bécsbe és Lipcsébe, mint a többi kereskedő, s nem is annyira gyógyító szereket, mint inkább fűszereket szállított. Az 1557 évben pl. a szekerén több csomag írópapirost, ezer czitromot, két láda narancsot, 140 font borostyán levelet, 160iccze faolajat vitt >) Debreczen város lt. 3. sz. jkv. 1570—1580. 493. 1. A nyílvetés igen közönséges dolog volt. A szekeres emberek pl. Debreczenben nyílvetés szerint jártak. (18. sz. jkv. 1667—1670.) 1683-ban a tőzsérekról olvassuk ugyanott: »az úton nyilat vetvén, bírádnak tetté!.« (U. o. 22. sz. jkv.) 2) Debreczen váro3 lt. 3. sz. jkv. 1570—80. 493. 1. »Az nyilas kalmárok között és az kádas módon nyíl nélkül levők között, kiknek sátoruk, szekerek, marhájok mellett nincs, az árulás dolgából az tanács ilyen rendelést tett, hogy afféle kádasoknak is szabad legyen az marliájokat árulni az sátorokon kívül, hol nékiek hely rendeltetik.« s) A' görög GXOTÍÖT)jxi igéből, melynek jelentése: eltesz, félretesz.