Századok – 1907

Tárcza - Szláv történeti szemle (Margalits Ede; Zs. Gy. és Ernyey József) - Rad jugoslavenske Akademije znanosti i umjetnosti 276

TÁRCZA. 277 többnyire a Rajcsics, Drazsojevics és Pavies családokból. A poljicaiak mindig büszkék voltak magyar nemességökre, hadi zászlójukon a magyar czímert viselték. Az értekező az ispánok teljes névsorát közli a comitatus történetével ; bemutatja ősi pecsétjét, nemes családai czímerét és családfáját, Spalato, Szinj, Klis, Hercegnovi, Knin várak rajzait 1571 — 1668-ból, a comest díszruhájában stb. Végezetül felsorolja forrásait. — 2. Sisié Perdo : Tanulmányok Bosznia történetéből. (319—350. 11.) I. Nagy Lajos és Tvrtko bán 1363-iki háborúja. Nagy Lajos Tvrtkót 1358-ban »banus fidelis noster«-nek nevezi, ez pedig 1359-ben magát »regali mandato banus«-nak mondja. Az értekező szól az 1363-iki háború okairól s források alapján megállapítja annak idejét és egyéb körülményeit. Nagy Lajos jul. 1-én indúl Visegrádról, átkel a Száván, és a Verbász völgyén áthaladva, jul. 8 — 10-én Szokol-vár alatt áll, azt ostromolja (nem jött Dalmáczia felől), de eredménytelenül és rövid ideig, mert már jul. 19-én Verőczén van. Hogy a király semmit sem ért el Szokol-várnál, bizonyítja Tvrtko adománylevele, melylyel Hervatinics Vukac herczegnek, Hervoja apjának, a vár vitéz oltalmáért Pliva megyét és Szokolvárát adományozza. Nagy Lajos a csorba kiköszörűlésére Boszniába küldi kanczellárját, Miklós esztergomi érseket és Kont Miklós nádort, kik Szreberniknél vereséget szenvednek ; menekülésök közben az ország pecsétje is elvész. Ezen körülmény bizonyítja, hogy e második beütés 1363 szeptember-október havában történt; nov. 18-án a nádor már itthon végzi hivatalos dolgait. Mindkét csatavesztést maga a király nagynak mondja. Tvrtko 1364-ben így írja magát : Dei gratia banus totius Bosnae. — II. Mikor lett Tvrtko szerb és bosnyák király és mikor halt meg ? A koronázás nem 1375— 1376-ban, hanem 1377 febr. 27-ike és okt. 18-ika közt történt; meghalt febr. 14—15-én, nem márczius 23-án. Ezeket oklevelek alapján állapítja meg az értekező. — III. A boszniai püspökség történetének áttekintése 1701-ig. Hodinka Antal »Tanulmányok a bosnyák-diakovári püspökség történetéből« czímű dolgozatából 60 lapot szentel Ogranics Miklós püspöknek (1669 —1701), és ezen korra nézve idézett munkája igen nagybecsű, de a püspökség régibb történetét hézagosan és vázlatosan adja. Sisic ezt igyekszik pótolni, kezdve 530-tól (Bestuensis, Bistuensis ecclesia) egész Ogranics koráig. — 3. Milobar Eran: Kulin bán és kora. (351—372. 482—528. 11.) Ismerteti a Kulin bánra vonatkozó néphagyományokat ; fejtegeti, hogy 1180 előtt volt-e már Kulin boszniai bán; szól Bánkin nagy zsupánról és Kulin nagybánról, Kulin bánról és a byzanczi uralomról Boszniában ; a bogomil-patarenus eretnekségről, a szláv liturgiáról és ennek befolyásáról a népre ; a bogomil-patarenus