Századok – 1907

Történeti irodalom - Mészöly Gedeon: Tinódi Sebestyén. Ism. Császár Elemér 265

266 TÖRTÉNETI IRODALOM. 266 mert az egyik adat (az első) csak hypothetikus. A másik fontos életrajzi adatot, Tinódi halálának időpontját, Mészöly helyesen teszi 1557 novemberére, de kár volt ezt a mondatot ritkítva szedetni és nem hivatkozni a forrásra,1

) mert Kemény Lajos közlései alapján -) ezt úgy is tudta az irodalomtörténet. Az életrajz keretében egy másik fontos feladat megoldását is megkísérli a szerző. Világot igyekszik deríteni azokra a körülményekre, a melyek között Tinódi egyes históriás énekei keletkeztek. Erre vonatkozólag is áll ciZj a mit föntebb az életrajzi adatok tárgyalásánál említettünk : nem tud mindig meggyőzni föltevéseinek helyességéről, de általában — azt hiszszük — szerencsésen állapította meg a lantos müveinek itt-ott vitás chronologiáját (Az János király fiáról való szép krónika) s a helyet, a hol műveit írta (Príni Péternek, Majlát Istvánnak és Terek Bálintnak fogságokról) stb. A munka második fele, Tinódi méltatása, egyáltalában nem sikerült. Már az is megnehezíti a munka használatát, hogy az egész könyv egyfolytában perdűl le, a fölosztásnak legprimitívebb módja sem érvényesül benne. A második részben nemcsak tartalmi összetartozásuk szerint nem csoportosítja a szerző a dolgokat, hanem még részekre sem szakítja, úgy hogy műve compositiója ép olyan alacsony színvonalon áll, mint Tinódi műveié. Szétszedi ízekre a históriás énekeket, keresi és bőven illusztrálja idézetekkel, milyen tárgyakat és eseményeket énekelt meg, milyen külső körülmények iránt érdeklődött Tinódi ; vizsgálja a költő fölfogását, a melylyel énekeit írta (hitelesség, elfogulatlanság, a felekezet kérdése), azután sorra kerül a compositió, az előadás módja és a verselés, majd azoknak az énekeknek elemzése, melyeknek tárgyát nem a maga korának történetéből vette. Bár egy-egy találó megfigyelése itt is akad (Zsigmond száz esztendős uralkodásának megfejtése), az egész majd száz lapra terjedő tárgyalás rendszertelen, széthulló, önálló fölfogást e részben —:

Szilády tanulmánya után — nem kereshetünk benne, de a rosszul választott tárgyaló mód miatt azt sem találunk, a mit várhattunk volna : egységes, határozott képet Tinódiról és műveiről. CSÁSZÁR ELEMÉR. J) Mivel a könyvben föltűnően sok a sajtóhiba, lehet, hogy a jegyzetekre utaló szám ott volt a kéziratban, és csak a nyomda hibájából maradt el. 2) Figyelő, XXI. 327—328. 1. — Egyetemes Philologiai Közlönv, 1887. 734. 1. — Irodalomtörténeti Közlemények, 1905. 366—367. 1.