Századok – 1907

Történeti irodalom - Elekes Mihály: Rozsnyai Dávid élete és művei. Ism. Gálos Rezső 262

TÖRTÉNETI IRODALOM. 263 adat — ennyi, a mit a Történt dolgok-ról tud. Egészen hasonló módon foglalkozik Rozsnyai többi munkáival : naplójával, önéletrajzával, diariumával, Apafi Érsekújvár alá menetelét tárgyaló írásával és egyéb ránk maradt irataival. A problémák elől mindig kitér. Rozsnyai két nagyobb jelentőségű történeti munkájának használhatóságát említi ugyan, de adatainak hitelességét, tárgyilagosságát nem vitatja, Rozsnyai Dávid legfontosabb szerepe nem is történeti műveiben, hanem a szépprózai elbeszélés történetében van. A Horologium turcicum, a Pancatantram első magyar származéka adja meg Rozsnyai irodalmi működésének igazi jelentőségét. Éhez képest Elekes is bővebben (47—95. 11.) foglalkozik vele. A Horologium turcicum-iól eddig is tudtuk, hogy a Pancatantram valamely török származékának töredékben maradt fordítása, meg hogy legszélső képviselője a XVII-ik század ellatinosodott njagyar stílusának.1

) E szerint Rozsnyai monographusára itt két feladat várakozott : 1. meg kellett állapítania a Horologium turcicum eredetijét s a fordításnak ehez való viszonyát ; 2. mivel a Horologium turcicum főérdekessége a nyelve, — foglalkoznia kellett ennek nyelvtörténeti jelentőségével. Elekes e feladatok egyikét sem oldotta meg. Megmondja ugyan, hogy Rozsnyai Ali Cselebinek Humâyun Nâmeh-jét fordította le ; ezt eddig is valószínűnek tartottuk ; de Rozsnyai művét nem vetette össze a Humâyun Nâmeh-ve 1 s így annak a Pancatantrammal való összefüggését meg nem állapíthatta. Az állatmesék tartalmának elmondása így csak annyiban nem fölösleges, hogy Rozsnyai műve még kéziratban van ; ám, hogy mennyi e meséken Rozsnyai változtatása, — pedig talán legjobban ez érdekelne bennünket, — erre a kérdésre nem ad feleletet ; sőt Zoltán János fordításával (1783) is azért nem veti össze a Rozsnyaiét, mert közvetve egy forrásból készült mind a kettő. Pedig talán épen ezért lett volna érdekes a párhuzam, — sokkal érdekesebb, mint az, a melyet Rozsnyai és Báji Patay Sámuel fordítása között vont. Hiszen ezeknek összefüggése könnyen kitűnik, ha származásukat — Benfey korszakalkotó kutatásait 2) és Marcus Landaunak ezeken alapuló ügyes táb>) Beöthy : Széppróza. 2) Pantschatantra. Fünf Bücher indischer Fabeln, Märchen und Erzählungen. Aus dem Sanskrit übersetzt, mit Einleitung und Anmerkungen von Theodor Benfey. Leipzig, 1859. Enleitung : Über das indische Grundwerk und dessen Ausflüsse, sowie über die Quellen und Verbreitung des Inhalts derselben.