Századok – 1907

Történeti irodalom - Elekes Mihály: Rozsnyai Dávid élete és művei. Ism. Gálos Rezső 262

264 TÖRTÉNETI IRODALOM. 264 lázatát !) a magunk adataival megtoldva 2

) — táblázatban tüntetjük föl : Elveszett Pehléwi ford. VI. sz. Abdallah ben Mokaffa VIII. századi arab redactiója Symeon Seth görög Nasr-Allah persa redactiója, XI. sz. redactiója XII. sz. Stark latin fordítása Anvar i Suhaili Berlin, 1697. (Húszain Vaiz), 1494. Báji Patay Sámuel magyar jord. Humâyun Nâmeh, 1540. ' Eger, 1781. Bozsnyai magyar ford. Galland franczia ford. lè78—1682. (?) 1724. Zoltán János magyar jord. Kolozsvár, 1783. Ha e fordításoknak 3

) eredetijökhöz való viszonyát ismerjük, egymással való összefüggésök magától kitűnik az eredetieknek egymáshoz való viszonyából, a mit már Benfey megállapított. A mit Elekes a Pancatantramról még elmond, az elég ügyesen van megírva. A másik feladatnak, a Horologium turcicum nyelvtörténeti méltatásának sem felelt meg a szerző kellően. Pedig a közmondások, melyeket szemelvényül ad, igen érdekesek. És jóllehet török megfelelőikkel •— a minek a néprajz is nagy hasznát látta volna — nem vetette össze őket,4

) Rozsnyai nyelvtörténeti fontossága így is kitűnik. Helyesen mondja őt Mikes elődének. Elekes Mihály munkájának a többé-kevésbbé sikerült életrajzon kivűl érdeme, hogy Rozsnyaira újra felhívta a figyelmet s nagyjában újra megjelölte azt a helyet, a mely őt irodalmunk történetében megilleti. GALOS REZSŐ. ') Die Quellen des Dekameron. Zweite Auflage. Stuttgart, 1884. 2) A Pangatantram és egyik magyar származéka. Irodalomtört. Közlemények, XVI. 172—190. 11. 3) Itt említjük meg, hogy a Pancatantram-nsk egy negyedik magyar származékát sejtjük Cs. J. Az indiai bölcs (Debreezen, 1815.) cz. munkájában, melyet azonban most még csak czímből ismerünk. 4) Kényes dolog ezen összevetés nélkül, különösen Kunos idézett véleményével szemben, csak a népies szólamokra alapítva ítéletét, kimondani, hogy az »nem fordításnak, inkább átdolgozásnak tekinthető.«