Századok – 1907

Értekezések - TAKÁTS SÁNDOR: Műveltségtörténeti közlemények - II. A magyar malom - I. közl. 143

MŰVELTSÉG-TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK. 159 azaz esküt kellett tenniök. Mint érdekes emléket közöljük itt a debreczeni molnárok esküjét : »Az igaz Isten stb. stb. hogy molnári hivatalomban tisztán és igazán eljárok, az malomnak tehetségem szerint jól gondját viselem, a mely fogyatkozások lesznek, azokat megvizsgálom és idejében gazdámnak hírré teszem. A vámot igazán minden kedvezés nélkül mind atyámfiátúl, mind- jóakarómtól kiveszem és a rendelt helyre tőtöm, annak pedig kivételét idegenre nem bízom. Az vám kivételében az eleimben adatott igaz mértékkel élek. A vámot sem a magamét, sem a gazdáét, gazda híre nélkül el nem mérem, sem mással elméretni nem engedem ; kelletinél több kővágás lisztet nem csinálok. A káromkodást, lopást, mely az malomban esik, kötelességem szerint, a hová illik, bémondom. Elöljáróimnak, az kiket a társaság előállít, engedelmeskedem és mindenben a törvény szerint szavokat fogadom. Ezeket pedig mind magam teljes tehetségem szerint végben viszem, mind feleségemmel végbevitetem. Isten engem úgy segéljen!«1) Ha a magyar malmokra és molnárokra vonatkozó írott emlékeinket figyelemmel olvasgatjuk, arra az eiedményre jutunk, hogy a molnárság a legmagyarabb mesterség volt nálunk. A XVI-ik század második felében azonban, s még inkább a XVII-ik században mind gyakrabban találkozunk a mesterség nyelvében németből és szlávból kölcsönzött szókkal. E jelenségnek magyarázatát nem nehéz kitalálnunk. Molnáraink tanultak, я a mi hasznosat láttak, azt malmaikban hamarosan alkalmazták is. A magyar malmok gépe-Iveit rosszaknak nem mondhatjuk ugyan, de mégis sok gabona veszett kárba, mivel a malomkövek összeillesztése kezdetleges volt, s mivel sok malomban, főleg a hajós-malmokban, rostáló és szitáló készülékeket nem alkalmaztak. Ezért a malompor és a kővágás-liszt kelleténél több volt. Az ország nyugati részein ezeken a bajokon hamar segítettek. Az élelmezési hivatal német molnáraitól t. i. a a magyarok is eltanulták a gazdaságosabb őrölést. A XVI-ik század közepén már közönséges dolog volt, hogy uraink német molnárokkal is építtettek malmokat. Nádasdy Tamás nádor levelezései közt erre sok adatot találhatunk. így pl. Komlóssv Mihály 1550-ben jelenti a nádornak, hogy Pweperger és György mester hogyan építik a szárazmalmot s mennyire haladtak a munkában.2) Magyarország keleti vidékén is kapva kaptak a német molnárok újításain. Szárd-várának 1570 évi rendtartásában olvassuk például, hogy a malmokat az új módi szerint (secundum novam normám et modum >) U. o. 177. 1. 2) Orsz. Lt. Nádasdy-iratok : Komlóssy Mihály levelei. . . . »Megfaragták annak jobb részét, de most nem mielnek rajta ; azt mondja Pweperger nekem, hogy addig nem faragnak azon többet, hanem az György mestert megvárják, mert eő nála nélkül nem tudnak mit mielni.«