Századok – 1907

Értekezések - TAKÁTS SÁNDOR: Műveltségtörténeti közlemények - II. A magyar malom - I. közl. 143

144 TAKÁTS SÁNDOR. a XVI—XVIII. századi vízrajzi viszonyok legnagyobbrészt a magyar malomépítésnek voltak sajnos következményei. Lássuk tehát, minő szerepet játszott a malom a magyar ember gazdasági életében. A magyar ember a malmot mindig szent és kiváltságos épületnek tartotta. Tudjuk, hogy a XVI. században a templomok és a nemesi udvarházak mellett a malmok is asylumok voltak, a honnan az oda menekült embert kivonni nem volt szabad. Ezt tudván, megértjük azt is, mit jelentett a malmokban való bujdosás, a mit a régi feljegyzések gyakran emlegetnek.1) Városi jegyzőkönyvek, uradalmi utasítások hirdetik, hogy a malmokban a szeszes italok tartását, a malmok körűi a káromkodást, a duhajkodást szigorúan büntették. Egyszóval Magyarországon a régi időben a malom mindég a megkülönböztetett épületek között, szerepelt, a hol nemcsak az üldözöttek, hanem a bűnösök is menedéket találtak. A XVI. és XVII. század irott emlékei rendkívül sok malomról szólnak. Magyarország földmívelő állam volt, azonkívül állandóan hadseregeket kellett élelmeznie, tehát sok malomra volt szüksége. De bár a régi összeírások úgy szólnak, hogy minden falu határán elegendő malom vagyon, azért malmaink az őrlést még sem győzték. Háborús idők jártak, sok katona volt az országban, azután az átvonuló hadakat is táplálni kellett, tehát rengeteg sok liszt fogyott. Malmaink meg kicsinyek voltak, s az esztendő jórészén át vízhiány miatt nem őrölhettek. így állott elő az a furcsa állapot, hogy a Magyarországon termett gabonát őrlés czéljából külföldre vitték, s mint lisztet újra visszahozták. Háborút viselő felek között a malmoknak elsőrendű jelentőségük volt. Innen van, hogy a XVI. és XVII. században a hadviselők legelőször is az ellenfél malmait verték fel és égették el. Ily módon csekély áldozattal egész vidékeket tönkre tehettek. Mivel a hódoltság korában a kölcsönös kóborlás és portyázás még békesség idején is napirenden volt, a malmok örökös veszedelemben forogtak. A malompusztítás természetesen mindkét félnek nagy kárt okozott, s így semmi feltűnő sincs abban, hogy török és magyar a bajtól szabadulni egyaránt igyekezett. Már a XVI-ik században hallgatag egyezséggel találkozunk a két fél között, mely szerint a malmokat egyik sem bántja. Sokszor szerződést is kötöttek ugyanily értelemben. A fizegtői nagy malmot pl. jó ideig közösen bírta az esztergomi bég és a komáromi udvarbíró. Mikor e malom a XVI-ik század végén leégett, a császári udvarbíró a puszta malomhelyet bizonyos Gagy agának eladta. Ez a török a malom ügyében 1580 körűi így írt a ') Orsz. Levéltár: Urb. et Conser. fase. 66. nr. 41. Zrínyi Ilona javai, 1680.