Századok – 1907

Értekezések - TAKÁTS SÁNDOR: Műveltségtörténeti közlemények - II. A magyar malom - I. közl. 143

MŰVELTSÉG TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK. II. A MAGYAR MALOM. —- Első közlemény. — Alig egy századdal ezelőtt Komárom és Pozsony között — a hivatalos jelentések szerint — még számtalan hajós-malom kelepelt s messze kivetett czetykáik miatt hajózni is alig lehetett. Ma már csak egy-két ütött-kopott malom látható a Dunán ; őrlőj ük ezeknek sem igen jár. A Tisza-menti folyókon egykor seregével kelepeltek az őrhajókon álló gátas-malmok. Ma már hírmondójuk sem akad. És eltűnt a magyar malomépítés többi eredeti alkotása is. Nincs már felhőt kiáltó malmunk ; elpusztultak po/i'oWó'-malmaink ; a virágos réteket nem öntözi már a cserje-malmoknak szabadjára eresztett vize. Változott az idő ; a nép is máskép él ma már. Nem szorúl a krupa-őrlő malomra, mert a lisztkenyérből is jut neki. Eltűntek az ember- és a barom-hajtó száraz malmok is, s csak néhány év kérdése, hogy az az egy-két hajós-malom is elnémuljon, a mi még a folyóvizeken kelepel. Mind eltűnnek úgy, hogy az utókorra még csak leirásuk sem marad. Mi szép, mi hasznos volna tudnunk a letűnt idők malmainak szerkezetét. Mennyi haszonnal és mennyi tanulsággal forgathatnánk a régi írásokat, ha annak a sok és sokféle régi magyar malomnak leírását adnák. Minő szép volna tudnunk, hány derék magyar elmének találmányával éltek jámbor eleink, hányan és hogyan tökéletesítették malom-gépelyeinket. Minderről azonban hallgatnak régi írásaink. Még jó, ha egyik-másik malomnak vagy szerszámnak a nevét elárulják. A régi irott emlékekből azt olvassuk, hogy Magyarországon a molnárság színe-java és túlnyomó többsége színmagyar nép volt. E szerint a malmokra vonatkozó emlékek ránk nézve nemcsak művelődéstörténeti, hanem nyelvtörténeti szempontból is rendkívül fontosak. De földrajzi és vízrajzi szempontból is kívánatos, hogy a régi magyar malmokkal megismerkedjünk, mert kétségtelen dolog, hogy