Századok – 1907
Értekezések - SÖRÖS PONGRÁCZ: Zermegh János és munkája - I. közl. 97
112 SÖRÖS P0NGRÁCZ. tóthy György titkárt és Zermegh Jánost találták otthon, a többiek ekkor is mint kiküldöttek működtek ; de ez nem mentette meg őket a szigorú dorgálástól. A többi tanácsos ugyan a hiányos számadásokat illetőleg azt mondta, hogy azok őrzése nem az ő dolguk ; ám Zermegh is tudott mentséget, hogy t. i. ő már kinevezése alkalmával vonakodott elfogadni a számvevőmesterséget, mert nem ért hozzá, meg a szemei is gyengék, de hát ráerőszakolták e hivatalt. Volt egyéb baj is, hogy hamis sédákkal szállították az árúkat, a kereskedők harminczadot nem fizettek, miként erről Zermegh is tudott ; hogy azonban ki követte el a sikkasztást, annak nem jöttek a nyomára.1 ) Az ügynek, legalább Zermeghre, a dorgáláson kivúl egyéb következménye nem lett. Ugy látszik. Zermegh szivesebben érintkezett az írói körökkel, inkább forgolódott műveltebb férfiak társaságában, mint a számadásokkal vesződött. Az írói körökkel való összeköttetésére vall, hogy Hermann Jónás 15G0-ban kiadott költeményét : »In gloriosissimumnatalem Salvaioris nostri Domini Jesu Christi, Dei et Marian Virginis fdii. Declamatio carmine elegiaco conscripta« czímen a nemes, tudományokban és erényekben ékeskedő Zermegh Jánosnak, Ferdinánd császár és Miksa cseh király tanácsosának s hűséges számvevőmesterének ajánlotta.2) Bár külső bizonyítékunk csak néhány évvel későbbről van rá, alig kétséges, hogy már ekkor érintkezésben vo!t a poéta, gyűjtő, történetíró Zsámboki, vagy mint magát nevezte, Sambucus Jánossal, a kivel Torda Zsigmond kamarai praefectus által ismerkedhetett meg, a ki maga is történelemkedvelő, jegyezgető ember volt. Mikor azután Zsámboki kiadta Emblemata et aliqui nummi antiqui opens czímű munkáját, melynek előszava 1564 január 1-ről van keltezve, a sok kiváló, magasrangú férfiú között Zermeghnekis ajánlott egy verset. A distichonokban írt kis költemény, melynek Secura experientia czímet adott, a megtisztelttel semmiféle egyéni vonatkozásban nincs. Azt a gondolatot énekli meg benne, hogy »járt utat járatlanért el ne hagyj.« Némi erőltetéssel a két végső sorát lehetne egyéni buzdításnak venni, a hol a költészet és művészet útját olyannak jelzi, mely megérdemli, hogy érte a tapodott útról letérjünk.3) >) Takáts Sándor : A harminczadosok elleni vizsgálat 1560-ban. M. Gazdaságtört. Szemle, 1899. 247. és köv. 11. a) M. Denis : Wiens Buchdruckergeschichte. Zweite Hälfte. 620— 621. 11. — Brandorffer Tamással közösen is ajánlva van hozzá költemény. 3) A költemény ez : SECURA EXPERIENTIA. Joanni Sermeghy Consiliario Camerae Posoniensis. Qui pateant tractus terrae, quae climata donent Hospitia, et pelagi quis furor, atque situs :
