Századok – 1907

Értekezések - SÖRÖS PONGRÁCZ: Zermegh János és munkája - I. közl. 97

ZERMEGH JÁNOS ÉS M I NKÁJA. 113 A mit egyénileg jobban kedvelt, annak könnyebb élvezetére 1561 folyamán kilátást nyújtottak neki, hogy megszabadúl a számvevőmesteri tiszttől. Még 1561 februárjában, majd augusztus havában számvevői minőségben jár Bécsben ; szeptemberben azonban már azt a meghagyást kapja, hogy tisztét a számvevő megérkezéséig folytassa.1

) A meghagyás arra vall, hogy az új számvevőmester kinevezése már megtörtént. Ez Ernleutner Bálint volt,2

) a ki nem is sokáig váratta Zermeghet, hogy kedvetlenül viselt tisztét átadhassa. A röpke évek során családja tagjai nőttek, s immár egyik leányának férjhezmeneteléről értesülünk. A királyi kegyelem szép megnyilatkozása, hogy Károly főherczeg Ferdinánd nevében 1562 deczember 21-iki rendeletével 80 forintot érő aranyozott serleget ajándékozott nászajándékúl Zermegh leányának, a kinek menyegzője a következő év január-havában volt. Az ajándék átadására Hosszutóthy György kapott megbizást, a kit Károly főherczeg arra is fölkért, hogy a házasságkötés alkalmával a felség és az ő személye képében, az ünnepély fényét emelje. Hogy a menyegzővel kapcsolatos dolgokat elvégezhesse, a főherczeg megengedte Zermeghnek, hogy a karácsonyi ünnepek kezdetével szabadságra mehessen, de azután a lakodalom végeztével iparkodjék idején visszatérni és folytassa hivatalos munkáját.3

) Zermegh azonban épen nem sietett vissza, sőt további engedelmet sem kérve, néhány hónapon át elmaradt. A kamara erre az időre nem is akarta neki kiadni fizetését. Zermegh azonban a felség, illetőleg Miksa római király előtt azzal mentegette magát, hogy családjában pestis volt s ezért jobbnak látta bizto-Cosmographi angustis describunt illa tabellis, Atque domi ostendunt, quae peregrina sciunt. Hoc iter baud spernas, siquidem experientia tuta est, Posseque momento cuncta obiisse iuvat. Omnibus haud longas licuit penetrare ad Athenas, Credereque interdum, non meminisse velim : Ni moveat studium Musarum et Palladis artes, Quas propter nullum non repetatur iter. Az 1569-iki 3. kiadás 239. 1. Apponyi »Magyar vonatkozású külföldi nyomtatványok« cz. művében az 1565-iki 2. kiadásról szól ; előttem a 3-ik van ; de egyre megy, mert hiszen az előszó (3. kiadás 4. 1.) azt mutatja, hogy a költemény már 1564 január 1-én készen volt. ') Országos Levéltár : Benignae resolutiones, dd. 5. Februarii et 8. Augusti, 1561. Továbbá VIII. 81. 89. 11. 2) 1565-ben ugyanis ezt olvassuk : Valentino Ernnleutnero magistro rationum pro salario suo annuo, solvuntur et sunt soluti fl. 200. Magyar Tört. Emlékek. írók, XXXII. 65. 1. 3) Országos Levéltár : Commissiones et mandata ad cameram directa anni 1562. fol. 122. 1. SZÁZADOK. 1907. U. FÜZET. 8