Századok – 1907

Értekezések - KÁROLYI ÁRPÁD: Bocskay és a bécsi béke 1

4 KÁROLYI ÁRPÁI). Báthory szervező tehetsége és bölcs kormányzása Kelet-Európában számottevő, sőt nehéz súlyú tényezővé avatott. A régi benyomások ereje alatt végkép kiépült itt benső világában az a szilárd meggyőződés, hogy ha a keleti magyarság a nyugatival s a római császár magyar királyi hatalmával kezet fog, a félhold uralmának meg kell törnie s a Duna-Tisza mentén a magyar nemzet nagy államának újra föl kell halottaiból támadnia, csak igazi akarat s csüggedetlen kitartás köveivel legyen kirakva a czélhoz ve: zető út. Mondják, hogy nagy embereknél a férfikor küzdelmei nem egyebek, mint az ifjúkori nemes ábrándok megvalósítására irányzott törekvések. Mintha Bocskav Istvánra szabták volna e mondást ! Mert attól a percztől kezdve, hogy a közélet terére lépett, minden tehetségét e kettős eszme szolgálatába szegődteté. Véres lapjai Erdély történetének hirdetik azt az akadályzúzó elszántságot, melylyel az angol király-drámákra emlékeztető ádáz tusák között haladt a lelkében dogmává szentesült nemzeti czél felé Bocskay István. E borzasztó párttusák s a kilenczvenes évek Európa-szerte dicsőített török harczai és magyar győzelmei között teljesen kicsiszolódott egyénisége, egész mivoltukban kifejlődtek szellemi tulajdonságai. És mikor a czélhoz vivő pálya derekán meg nem gátolható okok, olyan okok miatt, a melyekkel a vak Fatum szokta felelősség nélkül való butaságában a legmagasztosabbat is csúffá tenni, a kettős eszmének, melyért küzdött, épen elseje, bázisa, elbukék, a zászló, melyet két lelkibeteggé vált fejedelem mániákus keze tartott, aláhanyatlék : vájjon bűn volt-e, ha Bocskay kebléből csakugyan kipattant az elnyomott uralomvágy szikrája, hogy a leejtett zászlót erős markában újra fölemelje? Talán örökre kár, hogy ez akkor nem történhetett meg s a hősnek Erdély kormánybotja helyett a számkivetés jutott osztályrészül. Szomorú számkivetés ottfönt a fényes prágai udvarban, szédületesen szomorú . . . Mert a bukott politikus, a számkivetett államférfi szemei előtt ebben az udvarban most kétségbeejtő, csaknem megbolondító visszája folyik le mindannak a szép ábrándnak, mind annak a magasztos gondolatnak, a mi ott egy emberöltővel azelőtt fiatal keblébe aranysugarakkal belopod-