Századok – 1907

Értekezések - KÁROLYI ÁRPÁD: Bocskay és a bécsi béke 1

B0CSKAY ÉS A BÉCSI BÉKE. 5 zott, fejlődő értelmében meleg tanyára lelt, s a minek megvalósításáért az érett férfiú küzdelembe vitte lelke és jelleme, agya és szíve minden isteneit ! ... Kénytelen volt tehetetlenül nézni, hogy egy tágas látókörű, nagymíveltségű, tudományért s művészetért lelkesülő fejedelem egy lassan fejlődő lelki kór fojtogatásai között mint hasonlik meg önmagával és azokkal, a kiket a vérség szent kötelékei fűznek hozzá, s mint kerül befolyása alá czéda pribékeknek, a kik a kormányrudat kezükbe ragadják. Szemlélni kénytelen, hogy e kalmár szolgahad befolyása alatt mint fullad sárba az az imént inaugurált egészséges politika, mely a magyarság támogatásával és közreműködésével akarta a magyar királyi korona régi hatalmát visszaállítani, melynek sokat igérő kezdetei népszerűvé tették Rudolf és Báthory Zsigmond nevét az egész keresztyén világban, s melynek záloga gyanánt a Habsburgok egyik királyliliomát ő maga hozta el feleségül az ifjú erdélyi fejedelemnek. Látta, hogy e gonosz elemek befolyása mint nyomja örvény felé magát az uralkodó családot s mint korbácsolják össze haszonleső condottierik, nyugat- és kelet-európai, előkelő és barbár kalandorok, Belgiojosók, Basták és Hoszpodár Mihályok a végromlás viharfellegeit nem csupán az anyaország reliquiái, hanem az addig ép Erdély, a magyar állami eszme utolsó menedéke fölé is. Keserű kiábrándulás tövisével szivében vonult bihari barlangjába a sebzett oroszlán. . . . De nem soká gyógyulhatott. Még ő reá is kiveték hálójukat a botor szerencsevadászok, a kincskereső Pizarrók . . . Épen olyankor történt ez, mikor a felső-magyarországi s Tisza-menti vármegyékben, melyeket a török dúlásai s a segítségül küldött idegen zsoldosok embertelen pusztításai, meg a sokszoros törvényszegések amúgy is a végsőig elkeserítettek már, könnyelmű kéz a vallási türelmetlenség üszkeivel kezdett dobálódzni. Az utolsó csöpp, melytől a teli pohár kicsordúl, a türelem kelyhébe lecsöppent. S midőn e válságos pillanatban a csöndes magányából kikergetett Bocskay a kétségbeesés elszántságával lépett síkra megmenteni legalább azt, a mi a magyarság számára még megmenthető : abban a hitben tehette ezt, hogy a félország azonnal körülte sorakozik.