Századok – 1907

Értekezések - SÖRÖS PONGRÁCZ: Zermegh János és munkája - I. közl. 97

102 SÖKÖS PONGRÁCZ. buzdítgatta embereit, s a poggyászcsapatnál, hol Zermegh volt, szintén megjelent, bár fegyvereikre nem igen számított, hanem csak ijesztőknek szánta a legénykéket. Erre vallanak hozzájuk intézett szavai is : »Ifjak, legények, — mondta nekik — legyetek bátrak, most tanuljátok meg, hogyan kell az ellenséggel szembenézni ! Ne rettentsen meg bennetek az ágyúdörgés, a kürtrivalgás, csatazaj ! A katonáknak ettől örömre kell gerjedni, nem félelemre. A kinek kardja van, húzza ki ; retteg az ellenség a villogó kard fényétől !« Rettentésnél nem is került többre ez alkalommal a sor. Alig vonultak kissé előbbre, az ellenség látván Frangepán készülődéseit, a Dráván túlra, Ormosdhoz vonult vissza. Frangepán az ellenség meghátrálásával nem adta föl a küzdelmet, hanem nyugatra vonult Szemlékhez, hogy azután a hadi tanácskozás kívánságának megfelelőleg, melyről Zermegh ipától értesült, Varasdot vegye ostrom alá. Midőn azonban a város meghódolása után Varasd várának elfoglalására tett előkészületeket és nem elég óvatosan puhatolódzott a vár körűi, szerencsétlenül járt. Azt mondogatta Frangepán, hogy János király szolgálatában a haláltól sem riad vissza, s itt meg is találta a halál. Csütörtökön este felé, tehát 1527 szeptember 26-án, írja Zermegh, mialatt BánfEy János, Tahy János és ipam kártyáztak, mi meg fiatalok mellettük álltunk, két szakállas ágyút sütöttek el a várban, majd rá egy kisebbet. Rövid időre rá szalad ám Frangepán apródja, hogy urát meglőtték. Rémülten rohantak Frangepán sátra felé s itt találkoztak a sebesülttel, a ki még mindig lován ült. Ámbár érezte végét, most is czélja lebegett szeme előtt s buzdította a nemeseket, maradjanak állandóan hűek János királyhoz, lelkesen harczoljanak érdekében. A táborban azonban csak egy Frangepán volt. Noha seregének jelentékenyebb emberei a vezérnek még halálában is lelkesítő szavai hatása alatt mindent ígértek, alig hunyta be Frangepán Kristóf a szemét, szétrobbant a tábor, s az imént rettegett, fogadkozó sereg, még vezérének holttestét sem helyezve biztonságba, azt nézi, merre fusson. Maga Zermegh is, követve a többiek példáját, a közvetlenül bekövetkező éjjel oltalma alatt elmenekül. Néhány mellette levő jobbágyára bízta magát, a kik azután az erdők, hegyek járatlan, rejtett utain át családjához vezették.1) Alig néhány hónap múlhatott el ezen harcz után, midőn Zermegh Erdődy Simon zágrábi püspöknél, ekkor még János király lelkes hívénél keresett és talált állást. A püspöknek a grécsi J) Zermegh id. m. 391. 1.