Századok – 1907

Értekezések - SÖRÖS PONGRÁCZ: Zermegh János és munkája - I. közl. 97

ZERMEGH JÁNOS ÉS M I NKÁJA. 101 ieiuni« elismerték királyuknak és neki hűséget esküdtek. Ellenben a szlavóniai rendek, kiknek kiválóbb alakjai Erdődy Simon zágrábi püspök, Frangepán Kristóf, Bánffy János, a hozzájok szító zalai Ernuszt, s a vránai perjelség kormányzója Tahy János meg mások, január 5-én János királyhoz csatlakoztak.1) Az egész szétválás különben nem keltette föl valami nagyon a déli részeken a szenvedélyeket s a szlavóniai rendek utasították is bánjokat Frangepán Kristófot, hogy a két király békés megegyezése legyen törekvéseinek a czélja. János király vereségének hatása alatt azonban itt is harczra került a dolog. Frangepán Kristóf 1527 szeptember 2-án értesítvén Dandulo velenczei nemest János vereségéről és hogy Budát el kellett hagynia, hozzáteszi, hogy ő meg nem viheti János királyhoz a seregeit, mert Báthory György, Batthyány Ferenoz, Móré László másokkal együtt a Dráva vidékét megszállva tartják. Nincs is költsége a hadra, azért arany- és ezüst-jószágokat küldött Velenczébe, hogy értük pénzt kapjon. Már eddig többet áldozott János király szolgálatában 40,000 aranynál ; de ezer haláltól sem riad vissza uráért királyáért. -) Frangepán ugyan szinte magára maradt, egyedül kellett fölvennie a küzdelmet, de bízott benne, hogy lelkesedése másokban is fölkelti a János király ügyéért való buzgólkodást. Ezen viszonyok közt a szlavóniai terület sem volt olyan, melv nyugalmas biztonsággal kecsegtetett volna. így történt, hogy Zermegh a harcz elől harczba ment. Már útközben, Szentgyörgynél látták, hogy Frangepán Kristóf, János királynak a déli részeken lelkes híve, pártjának valóságos oszlopa, seregszedéssel foglalkozik, hogy Körös mellett összecsaphasson Ferdinánd hadaival ; abban fárad, hogy a szlavóniai nemességet zászlai alá gyüjthesse. Sikerült ugyan Zermeghnek a had megindulása előtt haza érkeznie, meglátta családját, elment Tomadóczy házához s talán házasság lett a régi eljegyzésből, mert a következő hónapokban Zermegh már mint ipát emlegeti Tomadóczyt. Mivel azonban maga Tomadóczy is a táborba ment, a fiatal vő inkább kíváncsiságból, mint harczvágytól tüzelve, szintén vele tartott ;3) de nem a harczosok, hanem a poggyászvédők közt foglalt állást. Eleinte Körösnél álltak, majd Ludbreg alá, Zermeghék jószágainak közelébe helyezték át a tábort, hogy Ferdinánd fegyveres népét ütközetre kényszerítsék. Frangepán rendezte, J) V. ö. Salamon : Az első Zrínyiek, 238—240. II.1

Magyar országgyűlési emlékek, I. 52—53. 77—82. 11. 2) Óváry : A M. Tud. Akadémia történelmi bizottságának oklevélmásolatai, II. 13. 1. 3) Zermegh id. h.