Századok – 1906

Értekezések - KISS ISTVÁN (R.): II. Rákóczi Ferencz erdélyi fejedelemmé választása - I. közl. 1

tí R. KISS ISTVÁN. Ezért alig hogy a testvérhaza felszabadítására az isteni gondviselés a II. Rákóczi Ferencz méltóságos személyében vezért rendelt, »ez országnak is szive a méltóságos fejedelemhez vonódott« és győzelmeinek hírére »az erdélyiek is szivet vevének és igyekeztek azon, hogy ezen alkalmatossággal a rabságból magokat kiszabadíthassák.« *) Bár a gyűlölet és szabadulásra törekvés általános volt, de a mozgalmat, a fegyveres felkelést — mint Magyarországon is — azok kezdik meg, a kik életüknél egyebet aligha veszíthettek. »Minthogy pedig ez a nyughatatlankodó sokaság székely közkatonák és nemesek rendjeiből álla, de a főbbrendűekből még semmi szövötközöttei nem valának, azért nagy kívánságok volt arra, hogy általában mindenkit, de különösen a főrendűeket magokhoz csatolják.« 2

) Valószínű, hogy önkénytelen, de igen helyes volt e törekvés, mert az elnyomott keserűség egyesülve a közeli szabadság mámoros reményével, oly féktelen, elriasztó rablásban tombolta ki magát, hogy a felkelők egyszerű vezetői meg sem kisérthették azt, hogy a lelkek czéltalanül nyilvánuló és így nemsokára magát megemésztő forrongását czéltudatosan irányítva,az erőket egyesítsék és a rombolást reform-mozgalommá, a rablást hadviseletté nemesítsék. E feladat az általuk elfogott erdélyi főuraknak jutott osztályrészül, a kiket Rákóczihoz kisértek. Közöttük a legkiválóbb tehetség gróf Pekri Lőrincz, a kivel Erdély kuruczkori történetében oly sokszor találkozunk, s a kinek nevéhez fűzi a történelem a nemzeti fejedelemség visszaállítását, Rákóczi fejedelemmé választását is. Könnyű belátni, hogy ezzel oly nagy munkát tulajdonít neki a történelem, a melyre egy ember nem elégséges, nem képes; azért kötelességünk keresni és észrevenni azt, a mit az egykorú forrás nem akar vagy nem tud észrevenni : a munkatársaknak, különösen a körülményeknek, a leghatalmasabb munkatársnak segítségét is. ') Thaly Kálmán: Archívum Bákóczianum, I. oszt. I. köt. 170. 1. -1

Történelmi kalászok, 190. 1. a) Id. Daniel István önéletrajza. Fordítása megjelent a Vargyasi Dániel család eredete és tagjainak rövid életrajza cz. kiadványban. Budapest, 1890. 349. 1.